NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

A Család

LIZA


 

 

“A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. (Bernie Siegel)

 Egy rendhagyó cikket közlünk ma a családdal kapcsolatban. Sajnos rettenetes aprópóból nyúlok a „szerkesztőprogramhoz”. Ebben az évben a sokadik gyermek ellen elkövetett erőszakról kapunk hírt, és normál emberi ésszel felfoghatatlan részletek kerülnek napvilágra.

A család

Misztikus aura veszi körül a család intézményét- a jólét ragyogása, az anyai kebel, ami  befogadó, gondoskodó, védelmező, biztos és meleg fészek..

Természetesen az otthonok valósága nem egyezik meg száz százalékig a reklámipar és a média által közvetített szacharinnal édesített szentimentális életképeivel. Akármennyire is derűsek, boldogok és tökéletesek a tagjai, a családok egytől-egyig szétesőben vannak. A kérdés csak az, hogy mennyire.

Nem kétséges, hogy a hagyományos családfogalom már nem állja meg a helyét többé. Nem elég, hogy a válások száma eddig sosem látott méreteket öltött, egyre több olyan fiatal van, aki sosem mondja ki a boldogító(?) igent — facér marad vagy vadházasságban él szíve választottjával. Ha ez a tendencia nem változik, a család hamarosan luxuscikké fog válni — a boldog házasságban élő párok 2,4 boldog gyermekkel (egy kutyával és egy sövénykerítéssel körülvett fehérre meszelt házzal) számítanak majd kivételnek.

Egy halványuló ideál szokatlan archetípusai. Bár a törvények és szabályozások nem tükrözik, azonban számos de facto sztenderdek már igen. Sorozatos monogámia, hármas kapcsolatok stb. Rengeteg gyermek nő fel úgy, hogy nem áll mintaként előtte a tartós, állandó kapcsolat. Elképzelhető, hogy egy mai gyermeknek két apja van és három anyja. Két bátyjának más az apja, és két nővére más szülőktől van. És közben azt várjuk el tőlük, hogy egy cégnek és egy főnöknek dolgozzanak egész életük során!

És ha az emberek családot is alapítanak, messze nem töltenek annyi időt együtt, mint régen. A hatvanas években az amerikai apák átlagosan napi 45 percet beszélgettek gyermekeikkel. Ma ugyanez az idő hat percre csökkent. Amikor a norvég bútorgyártó cég, a Stokke piacra dobta Tripp Trapp gyermekszékét, Franciaországban riasztóan kevés fogyott belőle. Aztán rájöttek, miért. A családokban már megszűnt a közös vacsora. Még Franciaországban, a gasztronómia és a vidám asztaltársaságok hazájában is külön időpontokban étkeznek a családtagok. Ezért hát egészen egyszerűen nem volt szükség egy olyan székre, amelynek segítségével a gyermek kényelmesen ehet egy magasságban a felnőttekkel. Így a norvég cégnek újra rá kellett ébresztenie a franciákat a közös étkezés fontosságára.

Miközben felnövünk, különféle dolgokat próbálnak belénk nevelni. Az előző generációk ezeket értékeknek nevezték, és szívesen mondogatták a fiatalabb generációknak, hogy ezek az értékek ma már nem léteznek. A valóság az, hogy értékek most is vannak, csak időközben átalakultak. A családok mégis mindig a korábbi családi értékek alapján kerülnek elbírálásra. Ezért gondoljuk azt, hogy kudarcot vallottunk. De azért nem árt, ha élünk a gyanúperrel, hogy túl magasra tettük a mércét. Talán nincs is semmi gáz. Egyszerűen csak mások vagyunk és megváltozott a környezet, ahol a házasság és a család intézménye már nem állja meg a helyét?

A XXI. Század a tehetségről, a tudás hatalmáról, a folyamatos változásokról szól, mellyel szembe kell néznie mindennek és mindenkinek. Mind az egyéneknek mind pedig az egyének által alkotott csoportoknak, mint például a családnak.

Ki és milyen megoldási technikával tudja ezt megvalósítani? Sajnos van, akinek ez nem sikerül!

[poll id='2']






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!