NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

A Kárpátok génjei

Pete László Miklós


Magunkban hordozzuk mindannyian

A Kárpátok alatt.

Mióta itt az első tűz kigyúlt,

Vagyunk a téres,

Messzi,

Messzi

Múlt.

—-

Az Idő sötét torka nyelte el

A régi népeket;

Valaha rég a Kárpátok alatt,

Először építettek házakat,

Emlékük kútba hullt,

Borítja régi

Messzi,

Messzi

Múlt.

—-

Génjeinkben,

Vérünkben élnek

Ők;

Az első építők,

A hídverők;

Házakat emeltek vályogból,

Kőből;

Ők építettek itt Hazát

Először.

—–

A vérrel adták tovább,

Ami szép;

Aki itt él,

Mind

Ugyanaz a nép.

—–

Ugyanazok a hegyek,

A föld,

Az ég,

Ugyanaz a nép,

Mint akkor rég.

—-

Mindegy, hogy ki milyen nyelven beszél,

Vérünkben

Az Ősök Népe

Él.

—-

Jöttek hódítók,

Perc-létű urak;

Az Ősök Népe mindig

Megmaradt.

—-

Nyegle uralmat külvilág hozott,

És rabol,

Amíg csak rabolhatott.

—-

A Múlt szava most sírva bujdokol,

De a régi Szeretet

Él még

Valahol.

—–

Magunkban hordozzuk mindannyian

A Kárpátok alatt.

Mióta itt az első tűz kigyúlt,

S mára száraz avarrá fakult

A Múlt.

—-

A Kárpát-medencényi

Ősanya

Itt Minden népnek egyformán

Haza.

—-

Trianon-szagú gyűlölettömeg

Varjúraja a Kárpátok felett,

Pedig bennünk még mindig jót remél,

Az ősi vér,

Amely itt őriz annyi ezredévet,

És családjává fogad

Minden népet.

—–

Anyaistennő,

Boldogasszony népe,

Áldását Isten százszorosan mérte,

Hogy jólét legyen,

Béke;

Csak egymást kéne megbecsülnünk

Érte.

—–

A megosztottság: gyilkos

Vén ragály,

Csak a rablót segíti a viszály.

—–

Őrzött Időnk Talán a Végtelen,

Zúg ereinkben

A Történelem.

—-

Mindig új gólem tépné darabokra,

De egybe vágyik

Minden hegye,

Bokra.

—-

Egyben?

Biztonság szent hazája volna,

De baromfiudvar – szétdarabolva.

——

Akármi nap tűz,

Vagy zegernye fagy ver,

Itt sohasem egyesíthet fegyver.

Csak szabad akarat.

—-

Kárpátok génjei;

Beláthatatlan Múlt

Emlékei;

Egy árva, elárult Történelem

Vére száguld az ütőereken.

—–

Áll mesterkélt,

Rózsaszín teraszon

A globalizált,

Kisstílű haszon.

Kamat-táncos, idomított agyak,

És valóság helyett

Csak műanyag.

—–

A jelen hangos emlékezete -

Drótos fülekben silány gépzene.

—-

Akármi halt meg,

Bárhogy elfajult,

Segíthet még

A messzi

Messzi

Múlt.

Csak közös vér,

Közös akarat

Épít jövendő házakat, falat,

S teremt közös hazát

A Kárpátok alatt.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!