NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

A mumifikálás

Ihracska Martin Attila


Holtest tartósítására szolgált ez az eljárás. A mumifikálás legjelentősebb helye az ókori Egyiptom volt. Ehhez, az Óbirodalom idején csak a fáraónak volt joga. Később tisztségviselők, majd azután a parasztok és kézművesek is részesülhettek ebben a dologban. A múmiák a halott léleknek adtak menedéket, mert úgy tartották az egyiptomiak, hogy a lélek először felszállt az égbe s időnként visszatért a testbe. Az egyiptomiaknál nagy szerepet játszott a vallásosság. Hittek a túlvilágban és a lélekvándorlásban. Az egyiptomiaknak maguk által kidolgozott elképzeléseik voltak a halál utáni életről. Szertartásokkal próbálták felkészíteni a testek a csendes, túlvilági életre. A múmiákat szarkofágba helyezték. A legismertebb múmia Tutanhamon volt. A múmia aranymaszkja az egyik legismertebb ókori egyiptomi műalkotás.

A mumifikálás technikája

Az évszázadok során sokféle technikát fejlesztettek ki, de a technológia alapvetően 13 fázisra osztható:

1. A holttest elhelyezése a balzsamozó ágyon.

2. Az agyvelő eltávolítása. Ezt külön nem tartósították, de gyakran külön agyagedénybe helyezték, melyet külön üregbe temettek.

3. A belső szervek eltávolítása, az aorta és a szív kivételével.

4. A testüreg és a zsigerek fertőtlenítése pálmaborral és különböző fűszerekkel.

5. A zsigerek balzsamozása. Ezeket először kb. 40 napig szilárd halmazállapotú nátronlúgba tették, majd olajjal és gyantával kezelték, s végül szalagokkal négy kanópusz-edénybe helyezték.

6. A testüreg ideiglenes kitöltése. A testüregbe nátronnal töltött vászonzacskókat, mézgával kezelt vászontekercseket, szalmát és száraz növényi anyagokat tettek, hogy a dehidratálás során a kiszáradást gyorsítsák.

7. A test dehidratálása. A nátronnal bevont testet 40 napig egy lejtős ágyon tartották.

8. A kiszáradást gyorsító anyagok eltávolítása, a testüreg kimosása pálmaborral, majd szárazra törlése.

9. Az állandó töltőanyagok elhelyezése a testüregben. A koponyát gyantával vagy gyantás vászonnal töltötték meg. A mellkasi és a hasüreget mirhával, gyantával átitatott vászonkötegekkel, fűrészporral, gyantával kevert fűrészporral töltött vászonzacskókkal tömték ki.

10. A test beolajozása cédrusolajjal vagy más drága olajokkal, majd bedörzsölése mirhával, fahéjjal és más kellemes illatú anyagokkal.

11. Az arc nyílásainak, a szájnak, az orrnak és a fülnek gyantával átitatott vászonnal történő tömítése. A XXVI. dinasztia végétől a gyanta helyett vagy annak kiegészítőjeként bitument kezdtek használni.

12. A bőr bekenése olvasztott gyantával, hogy a pórusokat elzárja a nedvességtől.

13. A test bepólyálása. Miután a testet ékszerekkel és amulettekkel ellátták, először a kéz- és lábujjakat, valamint a végtagokat külön-külön pólyálták be, majd a végtagokat is szorosan a testhez rögzítették. Aztán a múmiát egy nagy halotti lepelbe burkolták, és finom vászontekerccsel bepólyálták. Az arcot, a mellkast és a test egyéb részeit kartonázs díszekkel borították. A kartonázsokat formára vágott és plasztikusan domborított vászon-, illetve papiruszdarabokból készítették, vékony iszapréteggel vonták be; száradás után festett vagy aranyozott díszítésekkel látták el.

A műveletek közben egy pap imádságokat olvasott fel. Végül a múmiát egy többrétegű szarkofágba helyezték.

Az 5. és 7. pont esetében egyes források 70 napot említenek.

Forrás: Wikipédia






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!