NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

A tücsök is bogár

Lena


A tücsök is bogár?

Még gyerekkoromban sem láttam annyi tücsköt, mint az utóbbi hetekben.

tücsök

Már szeptemberben is gyakori volt az előfordulásuk, és sehogy sem fér a fejembe, hogy mégis hol tudnak bemenni. Először két tücsök koma a mosdó helyiségben ugrált, ott az ablakot sem tudom kinyitni, olyan magasan van. Az ajtai zárva vannak, és a bejárati ajtóktól kb. 8-10 méterre van a vizesblokk.

Aztán a legkülönbözőbb helyekre húzódnak el. Nem tapostam el őket, hanem szó szerint kisepertem, most aztán láttam, hogy ezek tényleg mekkorát is képesek ugrálni.

A héten volt a csúcs. Van egy olyan elosztó, melyet egy piros kapcsolóval lehet áramtalanítani. Ezen a piros kapcsolón melegedett őkelme, és úgy belekapaszkodott, hogy nem tudtam leverni róla. Bezzeg, ha Luca unokám ott lett volna, biztosan meg is fogja, mert a homokozóban is a kezébe vette, de én nem tettem. Valahogy csak leszedtem róla, és be is kotort az íróasztal alá. Valahol most is ott van, mert azóta nem láttam előjönni.

Eszembe jutott egy régi történet a tücsökről, aki nem készült a télre, nem úgy, mint a hangya. Minden állatnak, bogárnak, rovarnak vannak olyan tulajdonságai, mint az embernek. Bizony sok ember olyan, mint a tücsök, éli világát, majd mikor ínséges időszak jön, akkor azt lesi, hogy kinél tudná meghúzni magát.

Most konkrétan nem is gondoltam senkire, csak a tücsökről asszociáltam.

Az a jó tulajdonságom szerencsére most is megvan, hogy jó megfigyelő vagyok, és nemcsak Ibizán figyeltem mindenre, nemcsak ott találtam ki történeteket egy-egy párt vagy helyzetet látva, ugyanis Magyarországon is terített asztal van ezen a téren.

Számos helyzetet tudnék leírni, amikor a vendégekkel beszélgetek, vagy pl. róluk is.

Nemrégen találkoztam egy arisztokrata család leszármazottjával, és egy feltörekvő új gazdaggal. Szemmel látható és bizony hallható, érzékelhető sok szempontból is a különbség.

Én szegény paraszti családba születtem, s igazán csak a tanulmányok során ismerkedtem meg az arisztokráciával, azonban azok között is voltak nagyon ellenszenves emberek, és voltak, akik sokat tettek az emberekért, egy településért, vagy akár egy egész térségért is.

Az a nemesi attitűd, ami sok filmből le szokott jönni, nem tudom, hogy milyen is volt igazából. Én most megtapasztaltam egy közvetlen, láthatóan tehetős, mégis adakozó temperamentumot, ami teljes ellentétben állt, egy ugyanolyan tehetős, de csak a maga hasznát néző új gazdaggal, aki lenézően, értetlenül állt egy 18. századi szegény paraszti kultúra relikviái előtt, míg a másik átérezte egy korabeli nép életvitelét, helyzetét.

Néha belegondolok, hogy mi lett volna, hogy ha nem egy szegény paraszti család lány gyerekének születek, hanem mondjuk egy tehetősebb családba. Önmagam megismerésének útján megtapasztaltam, megtanultam, elfogadtam, hogy minden ember a születése előtt maga dönti el, hogy milyen környezetbe születik le. Biztosan okkal választottam egy több szempontból is nehéz élethelyzetet, amibe beleszülettem, főként lányként, mert itt ezek között a körülmények között kellett, kell megtanulnom valamit. Aki nem hisz a lélekvándorlásban, az sajnos az én gondolkodásmódomat sem tudja elfogadni. Nálam ez már erős gyökerekkel rendelkezik, és ez a felfogás stabil alapokon nyugszik, én így látom a világot. Minden kis tapasztalat, megélés, megértés, vagy csak egy kis információ segít abban, hogy elindítson egy úton, ami abba az irányba visz, hogy még más szemszögből is másképp lássam a világot.

Ha arisztokratának születtem volna, biztosan más feladatom lett volna, mint most van.

Volt egy álomból írt történetem ismét, ami szó szerint olyan volt, mint egy utazás az előző életeimbe. Most beteszem ide.

KÜLÖNÖS UTAKON

(Villanások előző életeimből)

(2011-04-22)

„Az álmok a legvalóságosabb dolgok, mert rajtuk nem fog az enyészet.”

Bob Dylan

(Ismét különös álmaim voltak, ám ihletet adtak, így született egy újabb álomszösszenet. A helyszínek valósak az álomból, s a személyek is, de a történetek nagy része már a fantáziám műve.)

Dohos alagútban mentem, kezemben a különös szelence, melyet a javasasszony adott, s amit Úrnőmnek kell vinnem. Amikor keresztülvágtam a téren az emberek hozzáértek a tunikámhoz, és megsimogatták ezüstben és aranyban villódzó ruhámat. Érdekes érzés volt, mikor megérintettek. Nem nagyon hagytam még el a palotát, Úrnőm sosem engedett el maga mellől, most azonban igen különös feladattal bízott meg.

Már épp elhagytam a titkos helyiséget, ahová az alagút vezetett, mikor a folyosón szembejött a Fáraó és kísérete.

phoca_thumb_l_igen-bota-csaba-olajfestmeny

(Bóta Csaba festménye, az ő művei illusztrálják Az éjszaka örvényében c. könyvemet)

Mikor meghajoltam, fekete hajam palástkén borult a földre.

-         Állj fel Bini! – hallottam a Fáraó hangját. – Mit keresel itt?

-          Bocsáss meg Uram, úrnőm kérését teljesítettem.

-         Te? Hiszen csak egy rabszolga vagy, nem lenne szabad erre járnod.

-         Igen, tudom, de nem magamtól jöttem erre. Kérlek, engedj utamra, Úrnőm már vár.

-          Menj hát.

Amikor Úrnőm elé járultam, mosolyt láttam az arcán, majd megdicsért engem.

-         Drága és bátor vagy Bini, tudtam, hogy meg tudod csinálni. Még egy feladat vár rád. Ez a folyadék, amit elhoztál az élet vize, s te fogod megkóstolni, mielőtt magamon is kipróbálom. Ha hatásos, akkor örök életet nyersz, ha nem, akkor beteljesedik a rabszolgasorsod és meghalsz értem.  Bátran felvetettem a fejem és ajakamhoz emeltem a fiolát, amit a fenséges nő a szelencéből elővett. Ibolyaszíne volt és a behatoló napsugár épp rávetült, s így csodálatos színeket láttam az üvegcsében.

Egy kortyot nyeltem le, mikor az Úrnő elvette tőlem a különös italt.

Úgy éreztem, hogy elönt a forróság, majd minden elsötétedett előttem.

————————————————————————————————–

Hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát, némelyik már átcsapott a fedélzeten is. Az emberek futkostak és kötelekkel kötözték magukat a hajó szilárd részeihez.

-         Admirális! Admirális uram! – Föld a láthatáron! – kiabálta valaki.

Már épp itt volt az ideje. – mondtam magamban, hiszen már napok óta tombolt a vihar, s a készleteink is kimerültek.

A hír hallatán nem sokára kezdett elcsendesedni a szél, s megszelídültek a táncot járó hullámok is. – Már ez a nyolcadik utam, és még mindig úgy érzem, hogy nem találtam meg, amit keresek. Talán ezen a földön majd választ kapok, mi is az, ami után kutatok már egy ideje.

A hajó egyre közelebb került a szárazföldhöz, meredek partszakaszt láttunk, melynek tetején zöldellő fák és különös növények voltak. Itt ugyan nem tudunk kikötni, ezért azt parancsoltam, hogy hajózzunk a föld mellett, biztosan lesz valahol kikötésre alkalmas hely. Meg is találtuk. Egy különös kis öböl tárult a szemünk elé, ahol a Hold különös fénye csillant a szemünkbe. A hajó horgonyt vetett, s a csónakokkal elindultunk az öbölbe, apró barna emberek ugráltak a parton és lándzsáikkal mutogattak felénk. Reméltem, hogy békések. Mikor partra szálltunk, ujjaikkal böködtek bennünket. Az égen fenséges játékba kezdett a Hold, és egyszer csak elsötétült minden.

———————————————————————————————————-

Furcsán világított a telehold, amikor a bokrok között osontam. Barna mokaszinomban nesztelenül haladtam a fehérek sátra felé. Meg kellett tudnom, mire készülnek. Halovány fény szűrődött ki, az őrködő katona állva aludt. Benéztem a sátorba a keskeny nyíláson, s láttam, hogy öt kék ruhát viselő ember beszélget. Halk hangfoszlányok jutottak el a fülemhez, így nem sokat tudtam kivenni, hogy miről is folyt közöttük a társalgás. Lódobogást hallottam, így visszamentem a fedezetet biztosító bokrok mögé. Egy csodaszép fehér nő érkezett és ugrott le a lóról. Ilyent még nem is láttam. Atyám már megtalálta a jövendőbeli feleségemet egy másik törzsből, mert így a két törzs között szoros kapcsolat alakulhatna ki. Ám Milna iránt nem éreztem azt, mint akkor, amikor megláttam Őt. Sudár termete volt, vörös haját összefogta, majd lovagló pálcájával megpaskolta az alvó katona vállát, aki felriadva álmából, hirtelen azt sem tudta, hogy hol van.

Micsoda nő, mély csodálatomat félretéve visszaindultam a faluba, ahol a vének már vártak. Azonban nem tudtam nekik semmit sem mondani, ezért azt mondtam, amit éreztem, hogy most nem kell a katonáktól tartanunk.

A lány arca lebegett a szemem előtt, amikor testem elszenderedett és az álmok vették birodalmukba énemet.

——————————————————————————————————–

Hófehér tájon át repült a szán, miközben a Nap a szemembe tűzött. A bundámat szorosan magamra húztam, s mikor láttam a Hargita csúcsait, hatalmasat kiáltottam.

A házhoz érve a fejedelemnek kijáró tisztelettel fogadtak, s hamarosan felengedtek átfagyott csontjaim a meleg kandalló mellett.

Sok farkast öltünk meg, nemcsak azért mert veszélyeztették a közelben élőket, hanem mert a prémük is jó lesz a mostani hidegben.

-         Cudar hideg van nagyságos uram. – hallottam az egyik szobalány hangját. – Befűtöttem az uraság szobájába is, ha méltóztatik felmenni, ne legyen olyan nagyon hideg, s mert a gyerekei szeretnének magával lenni vacsora előtt.

-          Köszönöm.

Mióta meghalt a feleségem, ez a lány kérés nélkül is kezébe vette a dolgokat. Ellátja a gyerekeket, felügyel a házra, s ő ébresztett rá, hogy az élet megy tovább. Majd valahogy meg kell hálálnom neki. Magyarországról jött ide, a feleségem távoli rokona. Fiatal, a lányom lehetne, talán majd keresek neki egy jó férjet, mert megérdemli.

——————————————————————————————————-

Piros gumicsizmában lépdeltem a közeli iskolába, s amennyire lehetett, kerülgettem a pocsolyákat. Tíz évem ellenére sokat tudtam, többet, mint a társaim. Amit találtam könyvet, azt mind elolvastam. A társaim nem igen szerettek, mert úgy vélték, különc vagyok.

Jóska folyton cikizett engem. Nagyra volt vele, hogy a családjában urak is voltak, én pedig csak egy kis senki vagyok.

Amikor ismét nekem támadt, azt mondtam neki:

-          Akkor tudd meg, hogy én meg Rózsa Sándor unokájának a gyereke vagyok, s majd megtudod, hogy lesz még betyár világ neked is!

(Még volt több helyszín is. Olyan volt, mintha a moziban ültem volna, és láttam volna előző életeimet. Amire leginkább emlékszem, azaz egyiptomi rész volt, a fáraóval való találkozás valós volt az álomban, a többit kitaláltam. S az utolsó, ahol tényleg azt mondtam az álomban, hogy én Rózsa Sándor dédunokája vagyok. Itt a név is elhangzott.

Voltam király is, de nem tudom mikor és melyik országban. Érdekes módon többször voltam férfi, mint nő. A hajnali ébredés az álomból olyan volt, mintha nem is itt lennék, hanem messze valahol. Különös jelentőséggel bírtak az égi testek, majd minden epizódban ott volt a nap vagy a hold. Ez jogos is, hiszen mind a kettő nagy hatással bír az életünkre, sorsunkra.

S voltak negatív sorsaim is. Láttam magam bezárva valahová olyan középkori környezetben. S voltam erőszakos, haragos férfi, és kegyetlen nő is.

Az valószínű, hogy sok aspektusomat megéltem, most viszont sok mindent kell elengednem is.

Voltak már spontán bevillanásaim is előző életekbe, nemcsak álomban. Így tudom, hogy éltem Erdélyben, és többször is voltam indián. Egyiptomot az intuícióm súgta.

Kolumbuszra mások hívták fel a figyelmem. Bármerre jártam, mindig az utamba került valami vele kapcsolatban. Két versem is született erről. – Kolombusz nyomában 1-2. – a nevét szándékosan és spontán írom „o”-val, mert valamiért kézzel is így írom és a billentyűzeten is így jön. )

Rózsa Sándor3Rózsa Sándor kapcsán már is itt van a sztori. Mikor a szobra előtt elmegyek naponta többször is, belegondolok, hogy vajon lehetett-e közöm hozzá. Lehet, hogy nem akkor, amikor ő élt, vagy épp most, hanem egy másik életben, amikor mind a ketten éltünk, lehet, hogy valóban a dédapám volt? Vajon ha leszületett azóta, nem lehet-e, hogy ő a fiam, vagy valamelyik rokonom? Vannak látók, akik ezt is meg tudják mondani. Jó azoknak, akik már belelátnak az Akashába, mert ott van minden előző életünk emléke. Amikor megszületünk, ez az emlékezet törlődik, de talán jó is, hiszen, ha mindenre emlékeznénk, az nagyon nehéz lenne. Így sem könnyű, mert most meg e tudás nélkül kell megtalálnunk azt, hogy miért is születtünk épp ilyen környezetbe, mi a feladatunk, stb.

 

Ha a tücsök fejével gondolkodom, az ő viselkedésének is megvannak az okai. Az, hogy most miért látok sokkal többet a munkahelyen, otthon, de az út mellett is, talán ennek is oka van. Egy jel, hogy elgondolkodjak azon, miért látok ilyen sokat, és miért olyanok, amilyenek. Ha az élet úgy van megtervezve, hogy mindennek van feladata, még a tücsköknek is, akkor valahol velük is kell számolni.

A második vérnyomáscsökkentő gyógyszer sem jött be. Eleve irtózom a gyógyszerektől, sosem tudtam szedni őket. Eleinte fél szemet szedtem, nem sokat ért, ingadozott továbbra is. Aztán felemeltem egy szemre, két hét után sem változtak az értékek, viszont ettől is kiütéseim lettek, és olyan látványosak, hogy felfigyeltem, hogy ez a gyógyszertől van, mert ugyanúgy 2-3 jött ki rajtam és elég intim helyeken, mint a másik gyógyszernél, és itt is kb. 1 hónap után. Leálltam a gyógyszerrel, most megcsináltam a fokhagyma-citromos löttyöt és hétfőtől ezt iszom. Nagyon megbántam, hogy gyógyszert kezdtem el szedni, de azok a nagyon magas értékek megijesztettek, talán még nem késő, hogy más, természetes módon állítsam be a vényomásomat.

Mindennap eszem diót a júliusi laboreredményem óta. Mivel magas volt a koleszterinem, s ezzel már állítottam be korábban, ma elmentem egy Egészségnapra és megmérettem újra. Az érték 5,59. Szóval 8,7-ről indultam és egy szem gyógyszert sem vettem be, és most már oké a koleszterinem. Azért a diót eszem tovább, mert felér egy multivitamin kúrával, csak figyelni kell arra, hogy ne együnk néhány szemnél többet, mert megnőhet a súlyunk. :) Hízni nem híztam, de fogyni sem sikerült…

Mit tartalmaz a dió:
Egy 13 dióbél-mintát összesítő részletes amerikai vizsgálati eredmény szerint 100 g száraz dióbélben átlagosan van:
• Víz 4,07 g
• Energia 654 kcal
• Energia 2738 kj
• Protein 15,23 g
• Olaj, zsír 65,21 g
• Szénhidrát 13,71 g
• Ásványi anyag 1,78 g

A dióbél fehérjéinek részletes aminosav-összetétele a következő. 100 g dióbélben van:
• Triptofán 0,170 g
• Treonin 0,596 g
• Izoleucin 0,625 g
• Leucin 1,170 g
• Lizin 0,424 g
• Metionin 0,236 g
• Cisztein 0,208 g
• Fenilalanin 0,711 g
• Tirozin 0,406 g
• Valin 0,753 g
• Arginin 2,278
• Hisztidin 0,391 g
• Alanin 0,696
• Aszparaginsav 1,829 g
• Glutaminsav 2,816 g
• Glicin 0,816 g
• Prolin 0,706 g
• Szerin 0,399 g

100 g dióbél olajtartalma:
• Linolsav 38,093 g
• Linolénsav 9,080 g
• Olajsav 8,799 g
• Egyéb telítetlen zsírsav 0,134 g
• Palmitinsav 4,404 g
• Sztearinsav 1,659 g
• Egyéb zsírsav 0,063 g

Szénhidrátok 100 g dióbélben:
• Rostanyag 6,7 g
• Répacukor 2,43 g
• Glükóz 0,08 g
• Gyümölcscukor 0,09 g
• Keményítő 0,06 g

Ásványi anyagok 100 g dióbélben:
• Kálium 441 mg
• Foszfor 346 mg
• Magnézium 158 mg
• Kalcium 98 mg
• Szelén 4,6 mg
• Mangán 3,414 mg
• Cink 3,09 mg
• Vas 2,91 mg
• Nátrium 2,0 mg
• Réz 1,586 mg

Vitaminok 100 g dióbélben:
• C-vitamin 1,3 mg
• Thiamin 0,341 mg
• Riboflavin 0,150 mg
• Niacin 1,987 mg
• Pantoténsav 0,570 mg
• B6-vitamin 0,537 mg
• Fólsav 98 mg
• A-vitamin 41 NE
• E-vitamin 2,916 mg
• Alfa-tokoferol 0,70 mg
• Béta-tokoferol 0,15 mg
• Gamma-tokoferol 20,83 mg
• Delta-tokoferol 1,89 mg

Látjuk, a diónak tehát egyáltalán nem kell szégyenkeznie, az egészségünkért folytatott versenyben igen jól áll. A fehérjetartalom “versenyszámban” csak a földimogyoró és a mandula előzi meg, a telített és telítetlen olajsavak arányának “versenyszámában” pedig csak a pekándió és a mogyoró. A vizsgált hat olajos mag mindegyikéről állítanak rákmegelőző és koleszterincsökkentő hatást.

“Egyen naponta egy marék dióbelet, és az Ön vérének koleszterin-szintje csökkenni fog!” A dióbél fogyasztása tehát bizonyítottan csökkenti a kis sűrűségű koleszterin mennyiségét a vérben, jelentősen csökkenti a szív- és érrendszeri kockázatokat, a növényi olajokon alapuló táplálkozás mellett is, annak jótékony hatásán túlmenően. Ez előtt a vizsgálat előtt a mediterrán diétát tekintették a legegészségesebb étkezésnek, a szív- és érrendszeri kockázatok csökkentése szempontjából.

Emlékezzünk a régi mondásra: „Naponta egy alma az orvost távol tartja.” És a kutatások ismeretében ezt is tegyük hozzá: „Napi kevés dióbél, és az ember tovább él.”

S fogyasztok majd minden nap lenmagot is. A következő posztban egy kicsit górcső alá veszem a természetes gyógymódokat, – fűben-fában orvosság… :)






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!