NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Áldás hava

Gy. Horvath Karoly



 


Gondolatok a konyhában

 

A Rák havában vagyunk, őseink szerint Áldás hava, mely a július megfelelője, de nem biztos, hogy a Gergely naptár szerinti júliusé. Nem is ez a lényeg, hanem a hónap névadója. Áldás. Azaz jó kívánság. Hangosan kimondott jó kívánság. A kimondott szónak pedig hatalma van. Sőt, a kimondott szónak teremtő ereje van! Ezt a régiek tudták. Mi már nem tudjuk, mert más fajta iskolákat jártunk.

„Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! …… Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is? Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz.” Újszövetség, Jakab levele. Július egyben Szent Jakab hava is.

Amikor nagyon öreg emberrel beszélünk, aki még egy tisztességesebb világban szocializálódott, vagy Székelyföldön bármilyen korúval, figyeljük meg, mennyire természetes módon jön ki belőlük az áldás, még akkor is, ha egy idegen emberrel állnak szemben. Isten megáldja, adjon Isten jó napot, Isten segítsen! Székelyföldön, amikor valaki a gyerekéről beszél, arra az a válasz, hogy Isten tartsa meg! Ők még megtanulták, hogy a nyelvük mire való. Nem szitkozódásra, nem panaszkodásra, hanem teremtésre. Régi falusi konyhák falán elmaradhatatlan a házi áldás, a közös étkezéseknél pedig az asztali áldás. Nagyszüleink nem jártak Hooponopono tanfolyamra, mégis tudták, hogy nem az étel árt, hanem amit gondolunk róla. Megáldották az ételt, és az áldott étel nem árthat.

Fotó: Horváth Bianka

Fotó: Horváth Bianka

Jó erőt egészséget, jó munkát, jó napot kívánunk egymásnak. Mostanában divatba jött szép napot, szép estét kívánni, a média hatására. Magyar ember soha nem köszönt így, eleink jót kívántak. Mi a különbség? A szép a felszín, a jó a tartalom. (Molnár V. József után szabadon)

Wass Albert Csalódás című novellájából idézek egy részletet. Az előzmény az, hogy a gazdag fiú elszereti a szegény fiú szerelmét, pontosabban a lány némi szülői nyomásra inkább a biztos megélhetést választja. A szegény fiú nem áll útjukba, viszont elvárja, hogy a szerencsés befutó jól bánjon a szeretett nővel.

„-Ha baj lesz Ánukával, én megöllek téged, Tódor!

Fojtott volt a hang és olyan sötét, hogy Tódor döbbenve elhallgatott tőle. Volt abban a hangban valami, amitől megborzongott a háta.

-Áldomást iszunk rá.

Nagyot húzott a pálinkából, s a másiknak nyújtotta.

- Igyál!

A házbeliek visszahúzódtak. Ketten álltak a holdfényes tornácon, s közöttük Gyurica kezében a pálinkás üveg.

- Igyál. Áldomás ez, s én fizetem.

Tódor nem mert ellenkezni, az üveg után nyúlt. Ivott.

- Isten éltessen.

- Isten éltessen.

- Isten segítsen.

- Isten segítsen.

Ittak, amíg tartott az üvegből. Akkor Gyurica falhoz vágta az üres flaskát, keményen szemébe nézett a másiknak, s azt mondta.

- Áldomást ittunk hát arra, hogy megöllek, ha baj lesz Ánukával. És baj lesz, mert te olyan ember vagy. És én megöllek téged ne feledd.”

Isten segítsen. Isten éltessen. Itt halálos ellenségek áldják meg egymást! Ezt jelenti az, hogy szeresd ellenségedet, nem pedig mindent elnézni neki és birka módra hagyni, hogy azt csináljon velünk, amit akar. Egy népdalban a juhászlegényt kifosztani készülő disznóőrzők is így köszönnek: adjon Isten víg napokat, szép, juhászlegény! Még tévútjukon sem felejtik, hogy hiába gonoszak a cselekedeteik, a szavaikkal akkor is jót kell, hogy teremtsenek.

Júliusban, az áldás havában a legtöbb embernek több a szabadideje, mint máskor. Most volna idő gyakorolni az áldást, nem?


 


Gondolatok a konyhában

 






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!