NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Állatkínzók – Emberkínzók? Avagy rövid betekintés az állatkínzók pszichopatológiájába

B. Hajnalka Lilla


Korunkban végre egyre nagyobb figyelmet kap az állatkínzás. Ha kiderül egy ilyen eset, és sikerül bíróság elé vinni a dolgot, tele lesz vele a média, leadják a különböző kereskedelmi csatornák híradói, hírmagazinok foglalkoznak az esettel. Ezekben a hírekben általában szó esik az állatról, a szörnyű és kegyetlen kínzásról, ami megesett a szerencsétlen jószággal, néhány mondat az elkövetőről, és végül pár szót ejtenek arról, hogy milyen büntetésre számíthat a tettes. Hadd citáljak a Magyar Büntető Törvénykönyv ide vonatkozó részéből:

 

Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő:

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

 

Viszont be kell látnunk, igen ritkán kerül börtönbe az elkövető. Büntetése legtöbbször pénzbüntetés, ritkább esetben felfüggesztett börtönbüntetés, a letöltendő szabadságvesztés pedig csupán néhány esetben történik meg.

Most valószínűleg néhány Olvasóban felmerül a kérdés: „Nyilvánvalóan borzasztó, amit ezek az emberek művelnek, de miért is veszélyesek ezek az elkövetők annyira a társadalmunkra?” Kritikusabb elmékben talán ez is felötlik: „Mire fel ez a szenzációhajhász cím?”

Nos, mint annyi (főképp az interneten) fellelhető hírcímekkel ellentétben sajnos azt kell írjam, bárcsak ez is egy újabb szenzációhajhászó, embereket sokkolni vágyó cikk lenne. Az igazság azonban az, hogy az egyetlen igazán sokkoló tény, hogy szinte az összes állatkínzással foglalkozó írásokban, főműsoridőben sugárzott híradókban folyamatosan kifelejtenek egy roppantul fontos, sőt elengedhetetlen dolgot közölni az emberekkel: az állatkínzók pszichopatológiáját. Közérthetőbben: mi áll az elkövetett bűn hátterében? Miért csinálta azt, amit csinált? Milyen személyiségre, illetve milyen személyiségtorzulásra vall ez? Ha egyszer elkövette, elkövette-e már többször is, és a jövőben is el fogja? Ha egy állattal ezt tette, lehetséges, hogy egy emberrel is meg tudná tenni?

Engedjék meg, hogy átfogóan válaszoljak a fenti kérdésekre.

Első és legfontosabb tisztázni valónk: az állatkínzás egy tünet. Vegyünk egy egyszerű példát: lázasak vagyunk. A láz maga nem betegség, hanem tünet, amivel ha nem keressük fel az orvost, hogy kiderítse, milyen nyavalya bujkál bennünk, egyre több és több problémát fog okozni, egyre több tünet jelenik meg, egyre jobban károsodik az egészségünk. Ha ezt átfordítjuk az állatkínzásra, ugyanerről beszélhetünk, azonban itt nem a testi egészsége károsodott a személynek, hanem a mentális egészsége. Igen ám, de ahogyan a lázat is kiváltja valami, egy vírus, vagy egy baktérium, úgy az állatkínzási hajlamot is. De mi? Vannak kutatások, melyek igazolják, hogy az elmebaj öröklődhet, és olyan kutatások is, ahol bebizonyosodott, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumáktól, szexuális és/vagy fizikai bántalmazástól, úgynevezett lelki terrortól, vagy a szülőktől látott kóros lelki megnyilvánulásoktól is kialakulhat a torzult személyiség. Itt a hangsúly a „kialakulhat”-on van, hiszen sokunk ismer olyan egyént, akit bántalmaztak gyermekkorában, szülei valamilyen függőségben, vagy egyéb mentális zavarban szenvedtek, bántalmazták gyermeküket, ellenben az illető mégsem lett szadista, sorozatgyilkos, bűnöző, elmebeteg. Azonban az állatkínzóknál általában a genetika és a traumatizált gyermekkor szerencsétlen együttállásáról beszélhetünk. A kínzások által kiélhetik szadizmusukat, és dominanciára való kényszerüket. Az esetek túlnyomó többségében azért állatokkal kezdik, mert ezt roppant könnyű eltitkolni, és jelenlegi jogi berendezkedésünk sem kezeli olyan szigorral, mint az indokolt lenne. És persze mert társadalmilag sem annyira felháborító. Kételkednek? Gondoljanak csak bele, melyik sokkolóbb, melyik hír marad meg tovább a köztudatban, melyik ember nevét jegyzik meg inkább: „X agyonvert egy kutyát, mert nem fogadott neki szót”, vagy „X agyonvert egy gyermeket/nőt/férfit, mert nem fogadott neki szót”. Félreértés ne essék, természetesen az emberi élet sokkal jelentőségteljesebb, itt X pszichéjén van a lényeg. Hiszen, akármennyire is furcsának hangozhat elsőre, a két tettet nem sok választja el egymástól. Mint feljebb írtam, a kínzónak minden szempontból könnyebb egy állaton kiélni ösztöneit, ám ez előbb vagy utóbb nem nyújt majd az elkövetőnek kielégülést. Lehet, hogy bár embert ölni sosem fog, de terrorizálni fogja családját, rendszeresen veri majd feleségét és/vagy gyermekeit. Nem ritkán derül ki róluk, hogy már követtek el szexuális bűncselekményt, nemi erőszakot, hiszen (és ami a legfontosabb és legrémisztőbb is egyben) azon kívül, hogy szadisták, és kórosan dominánsak, ezeknek a személyeknek egyáltalán nincs bűntudatuk. Nem éreznek megbánást, nem érzik tettük súlyát, nem vállalják érte a felelősséget, és nem ismernek kegyelmet. Egy élőlény alárendeltsége, de legfőképpen szenvedése gyönyörrel tölti el a tettest. A kínzásokat a kiszabott büntetés végrehajtása után is folytatni fogja, csak még nagyobb titokban, mint azt annak előtte tette, hiszen ebben kiélheti legbűnösebb vágyait. Ezek az emberek ragadozók, és pusztán idő kérdése, hogy mikor hatalmasodik ki rajtuk annyira a pszichózis, hogy egy kisemlősnél nagyobb prédára kezdjenek el vadászni, akit még látványosabban meg tud törni, aki szenvedése és kiszolgáltatottsága sokkal nagyobb kielégüléssel tölti el.

 

Végül, hadd mutassak Önöknek néhány nevet, melyeket már bizonyosan hallottak, vagy olvastak róluk. Tetteiket emberek milliárdjai ismerik, ám az előzményeket, melyek kivétel nélkül az állatok kínzásában teljesedtek ki, már kevesebben (a lista elolvasását csak erősebb idegzetűeknek javaslom):

Andrew Cunanan, a híres divattervező Versace, és nem mellékesen még öt ember gyilkosa rákokat fogdosott, majd gyufával kiégette a szemüket.

Ted Bundy, aki több mint negyven embert mészárolt le, gyermekkorában rendszeres szemtanúja volt annak, ahogyan az apja állatokat kínoz. Egy idő után csatlakozott apjához, és együtt, később egyedül hajtotta végre ezeket a tetteket.

David Berkowitz, akit tizenhárom ember megöléséért, továbbá több gyilkossági kísérletért szabadságvesztésre ítéltek, lelőtte a szomszédjai kutyáit, mert úgy vélte, a kutya egy gonosz erő, és neki kell végeznie az összessel.

Albert Disalvo (ismertebb nevén a bostoni fojtogató) gyermekként kutyákat és macskákat ejtett csapdába, majd nyilakkal lőtte őket, amíg ki nem múltak.

Edward Emil Kemper, akit nyolc nő, továbbá a saját édesanyja meggyilkolásáért ítéltek el, tizenhárom évesen ellopta a szomszédjaik macskáit, levágta a fejüket, melyeket kis karókra tűzött. Ezután a saját macskáját is lefejezte, majd apró darabokra vágta. Később ugyanezt tette édesanyjával is.

 

Sajnos a lista, melyből csupán a fenti néhány elkövetőt emeltem ki, rendkívül hosszú, és ez még csak az amerikai nyilvántartás. Az egész világon nagyságrendekkel több ilyen eset van, mely talán megelőzhető lett volna, ha az elkövetők környezetében élők felismerik az első számú és legnyilvánvalóbb jelet, az állatkínzást. Ha hazánkban a gyilkosságért vagy erőszak elkövetéséért elítélt emberek múltjába beletekinthetnénk nagy valószínűséggel szerepelt benne az állatok kínzása, méghozzá nem is egy alkalommal.

 

Ezért kérem a Tisztelt Olvasókat, ha tudomásuk van olyan emberről/emberekről, akik állatokat kínoznak, haladéktalanul értesítsék a rendőrséget, hogy nyilvántartásba tudják venni az illetőt, és megindíthassák ellene az eljárást. Nem csak azért, mert felelősek vagyunk a gyengébb és védtelen élőlények biztonságáért, hanem a saját, családjuk, barátaik és a közösségük, embertársaik védelmében!

 






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!