Kertünk új virággal tele, Új kis fák sóhajtanak, Új bokrokat ültettünk el Anikóval a minap. —– Lila akácunk ünnepel, Két Lányunk is hazajött, Utoljára megpihenni Vizsga-őrület előtt. —- Virágzik a kicsi kertünk, Vígan tűz

Ménkű nagy eső után Napsugár kacag a fán. —- Fürge öröm, Kikelet, Boldog, aki nem feled. —- Eső változást terem; Sok jó ember – kis helyen. — Április vizet fakaszt; Fák alatt a sár

Tegnap valóság volt, Ma már csak ünnep; Hétvége volt, Szépet, Csodát hozott, S ma beragyogja a hétköznapot. —— Mindketten egyszerre Jártak erre. Mosolygós nap volt, S egész éjjel kacagott fenn A sajtképű Hold. —-

Szerelemmel kézen fogva Nem vagyok a sorsnak foglya. —– Pénz-mennyország bárhogy gagyog; Mindig igazi maradok. —– Lágyan ringó élet-hinta; Ugyanaz marad a minta. —- Szerelemmel kézen fogva, Boldogság körül forogva ——- Mosolygok így, ötvenesen;

Tavasszal mindig újrakezdünk Hitet, Reményt és Életet; A sátán legyen pesszimista, Élni csak örömben lehet. — Ahogy a fagyok elszelelnek, És kéken ragyog fenn az Ég, Lelkünk széljárta régi síkján Feléled a remény-vidék. —-

Forr a Tavasz! Emeljük fel a fedőt, Friss reménnyel Locsoljuk meg A Jövőt! —– Víz, Víz, Tiszta víz, Jöjjön fürge Nyár; Sok ezernyi Tündérarcú kisgyermeket Lásson itt A fényes napsugár! —- Zúg az Élet,

Tavasz-feszültség zúg a fellegekben, A csíra sarjad, Lent a Föld ölében Misztériumra készül már A Mag; S vihart kavar a hitetlen anyag. ——- Krisztus sírjánál szent elmélkedésben Íjként feszül meg most a létezés, Ős

Pernahajder Április Nyűgös szelet hoz ma, Nyelvet ölt hol hőséggel, Hol faggyal játszadozva. —— Hideg eső rohamát Szenvedi a flaszter, De tüstént kisüt a nap, ha Áprilisnak az kell. —- A magas ideának is

A Költészet másodnapján Némul az ünnepi zaj, S kuruttyol már a szokásos Hétköznapi békaraj. —- Ménkű nagy szabadság kezdte Ránk sugarát ontani, Nagyon sokan mégse merik Az igazat mondani. —– Profanizált világunkban Álistenek döntenek,