Pete László Miklós
Kertünk új virággal tele, Új kis fák sóhajtanak, Új bokrokat ültettünk el Anikóval a minap. —– Lila akácunk ünnepel, Két Lányunk is hazajött, Utoljára megpihenni Vizsga-őrület előtt. —- Virágzik a kicsi kertünk, Vígan tűz
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Ménkű nagy eső után Napsugár kacag a fán. —- Fürge öröm, Kikelet, Boldog, aki nem feled. —- Eső változást terem; Sok jó ember – kis helyen. — Április vizet fakaszt; Fák alatt a sár
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Tegnap valóság volt, Ma már csak ünnep; Hétvége volt, Szépet, Csodát hozott, S ma beragyogja a hétköznapot. —— Mindketten egyszerre Jártak erre. Mosolygós nap volt, S egész éjjel kacagott fenn A sajtképű Hold. —-
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Szerelemmel kézen fogva Nem vagyok a sorsnak foglya. —– Pénz-mennyország bárhogy gagyog; Mindig igazi maradok. —– Lágyan ringó élet-hinta; Ugyanaz marad a minta. —- Szerelemmel kézen fogva, Boldogság körül forogva ——- Mosolygok így, ötvenesen;
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Tavasszal mindig újrakezdünk Hitet, Reményt és Életet; A sátán legyen pesszimista, Élni csak örömben lehet. — Ahogy a fagyok elszelelnek, És kéken ragyog fenn az Ég, Lelkünk széljárta régi síkján Feléled a remény-vidék. —-
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Forr a Tavasz! Emeljük fel a fedőt, Friss reménnyel Locsoljuk meg A Jövőt! —– Víz, Víz, Tiszta víz, Jöjjön fürge Nyár; Sok ezernyi Tündérarcú kisgyermeket Lásson itt A fényes napsugár! —- Zúg az Élet,
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Tavasz-feszültség zúg a fellegekben, A csíra sarjad, Lent a Föld ölében Misztériumra készül már A Mag; S vihart kavar a hitetlen anyag. ——- Krisztus sírjánál szent elmélkedésben Íjként feszül meg most a létezés, Ős
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Pernahajder Április Nyűgös szelet hoz ma, Nyelvet ölt hol hőséggel, Hol faggyal játszadozva. —— Hideg eső rohamát Szenvedi a flaszter, De tüstént kisüt a nap, ha Áprilisnak az kell. —- A magas ideának is
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
Az óra pereg, Az eső nagy cseppekben szemereg, Hallgatnak az egek, Áldozat közeleg. A jövő ködös, És minden kósza rémálom Vörös. A Jelen a sír szélén térdepel, Világ-oltáron fekete lepel. Globalizált
Olvassa tovább »
Pete László Miklós
A Költészet másodnapján Némul az ünnepi zaj, S kuruttyol már a szokásos Hétköznapi békaraj. —- Ménkű nagy szabadság kezdte Ránk sugarát ontani, Nagyon sokan mégse merik Az igazat mondani. —– Profanizált világunkban Álistenek döntenek,
Olvassa tovább »