NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Versek »

Eső hull – múlik az élet

Eső hull – múlik az élet

Pete László Miklós

Szürke égből, Szürkeségből Szemereg a jéghideg, Forognak a kerekek, Sárrá áznak az évek. Eső hull, Múlik az élet. —- Régi, rozsdás, Vén világot Zsebébe teszi a köd, Felhő úszik vágy fölött, Abszurd vétek a

Olvassa tovább »
Száz éve, 1914-ben

Száz éve, 1914-ben

Pete László Miklós

Száz éve ilyenkor talán A tavaszra vártak, Szürke ruhás hétköznapok A piacra jártak. —– Gondolkodtak, tanultak és Üzletet kötöttek, Kevés jutott a sokaknak, Sok a keveseknek. —– Szegény magyar azt képzelte, Szebb jövendőt láthat,

Olvassa tovább »
A hangod éltet…

A hangod éltet…

Pete László Miklós

A hangod éltet, mosolyod erőt ad, A pillantásod meghitt tűzzel éget; Szeretlek Téged! —- Szemed fényében megfürdöm naponta, Minden érintésed újabb igézet; Szeretlek Téged! —– Nagy lomha lejtőn gurulnak az évek, Titkos múltunk gyarapszik

Olvassa tovább »
Magyarellenes brutalitások Szerbiában

Magyarellenes brutalitások Szerbiában

Pete László Miklós

Vakon, hajléktalanul botorkál Ez a szomorú század, Tombol a gyalázat; S a Kárpát-medence vén homlokán Nem is mérik A lázat. —– Idő zúzta Délvidéken Baj felhője gomolyag, Szürke égből eső helyett Barbár indulat csorog;

Olvassa tovább »
Februári hóvirág

Februári hóvirág

Pete László Miklós

Kert zugában Februári hóvirág; Új tavaszra készülődvén Sóhajtoznak már A fák. —– Februári hóvirág, Mindig újra hajt az ág; Mindig megújul az élet Akármilyen A világ. —- Februári napsütés, Lehet bármilyen kevés; Sose véletlen

Olvassa tovább »
Fáradt téli csillagfényben

Fáradt téli csillagfényben

Pete László Miklós

Fáradt téli csillagfényben, Talán csak Isten van ébren. —– Nagy, jóságos ablakszemek; A pihenő világ kerek. —– Lét hullámzik, Idő illan; Holtodiglan – holtomiglan. —- Fáradt téli csillagfényben Vén Hold nyugszik friss reményen. —–

Olvassa tovább »
A múlt idő nagy korhadó kereszt

A múlt idő nagy korhadó kereszt

Pete László Miklós

A múlt idő nagy, korhadó kereszt, Kivágták már, gyökeret nem ereszt; Arcát rágja sok konjunktúra-állat, Árkot váj benne magának A Bánat. ——– Látszatra a Múlt tenger, Végtelen, De kiszárad, ha vén öblébe Nem folyik

Olvassa tovább »
Januári állókép

Januári állókép

Pete László Miklós

Mélyen a tél közepén ellanyhul a fény lobogása, Álmokat, Életeket vastagon ellep a hó. —- Rossz hivatal zakatol csak unalmas, prózai módon; Akta-világ közepén trónol a rubrika-rend. —- Reccsen a hajnali szél, csikorognak a

Olvassa tovább »
Hólepte ország

Hólepte ország

Pete László Miklós

Újesztendő Függöny-arcán Hófehér redő, Kinek fényes nászlepedő, Kinek szemfedő. —— Bolyhos, fehér Vattacukor, Fagyos habroló; Fejünk felett permetezve, Lustán hull a hó. —- Zimankóval, Faggyal terhes Rút téli napok; A jelenünk zsákutcák közt Vakon

Olvassa tovább »
Januári anziksz

Januári anziksz

Pete László Miklós

Januári reggelen A világunk jégverem. —– A hajnal arca fakó, Fényes sárba hull a hó. —– Fázós remény szendereg, Ostrom alatt a meleg. —– Januári délelőtt Szürkéllik a Föld fölött. —- Lompos, szürke fellegek

Olvassa tovább »