NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Csodálatos vagy üres öröm?

Ronyka


Csodálatos- vagy üres öröm?

Te melyiket választod?

 

Előfordult már veled is, hogy irigykedve nézted mások sikerét? Szerettél volna Te is olyan sikeres, ügyes, okos lenni? Bárhogy is erőlködtél, egyszerűen nem érted el azt a sikert, amit mások. Az ilyen kudarc hatására elkeseredsz és magadba roskadsz. Nem érted, hogy mit ronthattál el, miért nem tudod elérni azt a sikert. Hiába küzdesz még keményebben, egyszerűen meg sem közelíted az általad felállított mércét.

Nagyon sokan járunk hasonló cipőben. Mások sikerére figyelünk, és csak azt vesszük észre, hogy még mindig előttünk járnak. Nem tudunk örülni a kisebb sikereknek, mert csak a nagy siker lobog a szemünk előtt, amit soha nem érünk el. Egy téveszmét követünk, becsapottságban élünk. Sajnos a lényeg fölött pedig elsiklunk. De mi lehet a lényeg?

Gyakran csodálok más írókat, hogy milyen szép szavakat használnak, milyen hosszan tudnak taglalni egy fejezetet és a végeredményként, milyen sok oldal lett a könyvük. Én képtelen vagyok hosszasan írni egy témáról.

Már iskolás koromban is figyeltem dolgozat közben, hogy míg én egy maximum két oldalban leírtam a tanultakat, az osztálytársaim több lapot is kértek és írtak, mint a gép. Mindig megijedtem, hogy sokkal többet kellene tudnom és rossz jegyet fogok kapni. De aztán, amikor kiosztották a kijavított dolgozatot, meglepődtem, hogy én mindig jobb jegyet kaptam, mint azok, akik hosszasan írtak.

Most felnőttként is szenvedtem ettől. Problémát okozott számomra, hogy nem tudok olyan hosszú könyvet írni és olyan hosszú fejezeteket, mint mások. Nem tudok olyan ékesszólóan, szép szavakat használni, olyan szép hosszú kerek mondatokat írni. De ráébredtem arra, hogy az én stílusom így jó. Saját stílusom van, amit az olvasóim szeretnek.

Nagyon sokszor téves gondolkodásunkkal saját magunkat csapjuk be és hátráltatjuk. Ha én leragadtam volna ott, hogy nem tudok olyan szépen és hosszasan írni, most nem írnék, hiszen csak a kudarcélményekkel találtam volna szembe magamat.

Nem az a lényeg, hogy mások mit értek el. Az a lényeg, hogy te önmagadhoz képest mit értél el. Én sikeresnek érzem magamat. Nem vagyok híres, nem viszik a könyveimet, mint a cukrot. Jelenleg még nincs több ezres vagy tízezres olvasóközönségem sem. De számomra a siker azt jelenti, hogy honnan indultam és hova jutottam el. Tudom, hogy milyen negatív tulajdonságokkal és hátrányokkal indultam és számomra az a fontos, hogy a régi állapotomhoz képest most hol tartok.

Nem az a lényeg, hogy mások mennyire okosak, szépek, ügyesek vagy sikeresek. Az a lényeg, hogy te önmagadhoz képest mit értél el. Mert csodálatosan szép vagy. Te így vagy gyönyörű. Isten ilyennek szeret, így ahogy vagy.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor most állj meg, és ne harcolj tovább! Ezt távol legyen tőled! Haladj tovább, de a mérce ne mások legyenek, hanem Te saját magad. Önmagadhoz képest fejlődj, a te egyéni tempódban. Érj el nagyobb sikereket és célokat! Valósítsd meg az álmaidat, csak a fókusz mindig a megfelelő helyen legyen!

Látjuk mások sikereit. Csak azt felejtjük el, hogy amit látunk az nem mindig a valóság. A látvány sokszor becsap minket, és ezt a hamis képet irigyeljük.

Tanulj meg örülni az apróbb sikereknek is, mert sokszor az apróbb sikerek a legfontosabbak. Nagyon sok embertől hallottam már azt, hogy a kezdeti apró sikernek jobban tudott örülni, mint a végcél nagy sikerének. Amikor elérte a nagy célját, ürességet és csalódást érzett az öröm helyett.

Te melyik akarsz lenni? Aki látja a szépséget és tud örülni az apróbb sikereknek is, vagy aki nagyra tőr és csak ürességet érez? Én inkább az elsőt választom. De a döntés a tiéd.

A cikket írta:

Rony Karoli (Ronyka)

http://www.varazslatostitkok.com






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!