NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Dohányzás és a betegségek…

Aranyosi Ervin


Éveken keresztül voltam a CsaládiNet és a Házipatika dohányzás leszoktatási szakértője, emellett az általam eddig leghatásosabbnak ítélt elektronikus cigaretta szószólója.

Ihracska Martin Attila: Dohányzás című cikkét olvasva úgy éreztem, jó lenne, ha az emberek kicsit tájékozottabbak lennének ebben a témában is. A cikk valójában nem a valós tényeket, hanem az embereknek évtizedek óta adagolt, egyes üzleti érdekeltségek által pénzelt, és szájba rágott álhíreket tartalmazza, melyek már beépültek a köztudatba, és amelyeknek természetesen némi igazság tartalma is van, ugyanakkor egyes dolgokat erősen felnagyítva, eltúlozva, másokat eltitkolva adagolnak. Erről persze a cikk írója nem tehet.

Abban valamennyien egyetérthetünk, hogy a dohányzás valóban káros az egészségre, de sajnos a közhiedelemben és az orvosi gyakorlatban, elsősorban a nikotint kiáltják ki elsődleges “bűnbaknak”, ahelyett, hogy a valódi károkozó anyagokra hívnák fel a figyelmet. Persze ennek az lenne a veszélye, hogy az emberek rájönnének, hogy ami valóban a dohányzáskor mérgez, azok az anyagok megtalálhatók az élelmiszerek nagy részében is.  Az étkezésről pedig, törvényileg előírva, nem lehet leszoktatni az embereket.

Én magam 20 éve nem dohányzom, tehát nem a dohányzás legalizálása a célom a mondandómmal.
A Dohányzás című cikkben legjobb tudomásom szerint annyi a valós igazság, hogy a dohányosok és a környezetükben élők, valóban több kockázatnak vannak kitéve a betegségek tekintetében, és hogy a passzív dohányosok legalább annyira veszélyeztetettek, mint a dohányosok (körükben gyakoribbak a tüdőrák, gégerák, a légzőszervi megbetegedések, és a szívinfarktus kockázata, stb.), és az is igaz, hogy a nikotin függőséget okoz.
Teljességében azonban ez a gyógyszergyári lobbi kampányanyaga, és a megbetegedéseknek valódi okait igyekeznek leplezni általa.

- Lássuk csak, miért?
A nikotin látszólag nem túl nagy mennyisége (20 mg) elegendő a nikotinmérgezés általi halálhoz. Ehhez azonban meglehetősen sok doboz cigarettát kellene elszívni, rögtön egymás után és a vegyület e közben is folyamatosan ürülne a szervezetből, mind a kilégzés, mind a vizeleten keresztül, arról nem is beszélve, hogy előbb vesztené el az eszméletét az önmérgező alany, minthogy halálra tudja dohányozni magát.
A nikotin egy része, – ami vitamin alkotórészként hasznos a szervezetnek (a niacin, vagy nikotinsavamid – azaz a B3 vitamin), – felhasználásra kerül, a többi, ahogy a vízben oldódó vitaminok is, kiürül a szervezetből. Felesleget a szervezet nem raktároz. Halálos adag tehát csak szándékosan kerülhet olyan mennyiségben az emberi testbe, hogy az halált okozhasson. A veszélyes nikotin mennyiség, éppen a nikotin tabletták és a nikotintapaszok által kerülhetnek könnyebben a szervezetbe, több tapasz, illetve az ajánlottnál több tabletta használatával. Az ezeknél jóval alacsonyabb nikotin tartalmú, elektronikus cigarettákat, azért is támadják a gyógyszergyárak, mert ez a konkurencia hatékonyabb leszoktatást tesz lehetővé, mint az ő termékeik és persze nem is nekik hoz hasznot. Ugyanakkor elérték, hogy az elektromikus cigarettákat manapság már nikotin mentes patronokkal forgalmazzák. Ezzel együtt is jobb a hatékonyságuk, mint a többi módszernek együttvéve.
A nikotinhoz valóban hozzászokik a szervezet, hasonlóan, mint a kábítószerekhez, ám megvonási tünetei nem fájdalmasak, inkább szociálisan izgató hiányérzetként jelentkeznek. A hiányérzet azonban, a dohányzásról történő leszokásnál, nem csak a nikotin hiányát jelenti. Van valami, ami sokkal nagyobb súllyal esik latba. Ez pedig nem más, mint a dohányzás ceremóniája.

A dohányos számára a cigaretta ugyanazt a funkciót tölti be, mint a csecsemőnél a cumi. Megnyugtat, félelmet csillapít, (stresszt old) és ez már nem a nikotinnak köszönhető. A mai, félelemtől terhes világunkban, az emberek ebben és az alkoholban, egyesek a kábítószerekben látják azt a kényszercselekvést és tudathomályosítást, mely pillanatnyi megoldást képes nyújtani problémáikra. A dohányzás, a dohányos részére, egy kapaszkodó, egy figyelem elterelő rituálé. Maga a mozdulatsor épül be a napi rutinba. Ezért van az, hogy a leszokni próbálkozók ceruzát rágnak, cukrot szopogatnak, rágóznak, vagy éppen valamilyen kiegészítő élelmiszer rágcsálásával próbálják behelyettesíteni a cigarettázást, vagy igen gyakran “indokolatlan evésbe” kezdenek, aminek elhízás lehet a vége, kicsit veszélyesebb tünetekkel, vagy hasonlókkal, mint a dohányzástól. Az elektronikus cigaretta erre is megoldást kínál. Pótolja a megszokott mozdulatokat, a keletkező vízpára pedig a füst illúzióját is képes nyújtani a leszokni szándékozóknak. Ennyiben is többet nyújt, mint a tapaszok, tabletták és a biorezonanciás készülékek.

A dohányzás egyértelműen lelki eredetű problémák “kezelésére” jött létre. Nagyjából a nyugati ember számára a meditáció, a befelé figyelés, az elrévülés lehetőségét nyújtotta.
A legkisebb problémát a szivar okozta, mert a dohányt kívülről is dohánylevelekbe csavarták, tehát csak természetes alapanyagból készült anyag füstjét lélegezték be, és ugyanez igaz volt a pipázásra is. A dohány nem volt éppen jó ízű, de füstje felett az ember elmerenghetett az élet dolgain. A XX. század második feléig nem is okozott jelentős egészségügyi kockázatot. A férfiak, ha éppen nem haltak a háborúkban, többnyire ma már komolynak számító kort is képesek voltak megélni, a dohányzás ellenére, persze a körülöttük élő személyekkel együtt.
A cigaretta megjelenésével azonban egy kis probléma is megjelent, amit a különleges papír előállítása, annak elégetésekor keletkezett káros égéstermékek, gázok okoztak, de valójában, még a “mezítlábas”, vagyis füstszűrő nélküli cigaretták okozta egészség károsítás is egészen elenyésző volt. Aztán voltak a világháborúk, ami után érdekes módon megnövekedett a tüdőbetegek száma, jött a népbetegség is a TBC, és erre a problémára az orvostudomány azt a magyarázatot adta, hogy az emberek a háború után többet dohányoztak és ezért lett több a tüdőbeteg, meg a higiénia hiánya miatt a tuberkulózis fertőzés száma is nőtt. (Azért azt se felejtsük el, hogy a dohányipar rendkívüli mértékben fellendült és a médiákban megnőtt a cigaretta reklámok száma is).
Ekkor, hogy megnyugtassák a dohányosokat, elkezdtek füstszűrős cigarettákat gyártani, eleinte papírszűrőkkel, majd vattaszerű szűrőkkel, utána szénszűrőkkel. A füstszűrők jelentősen csökkentették – látszólag – a káros anyag kibocsájtását a cigarettáknak, ám lényegében csak a káros anyag szervezetbe jutásának eloszlását befolyásolták, mert a cigaretta meggyújtása után kevesebb szennyeződés, míg a végéhez érve egyre több szennyeződés került az ember tüdejébe. Később a füstszűrőket fémvegyületekkel (pl.: alumínium) készítették, (ha mondjuk a füstszűrőt az ember meggyújtotta, majd rátaposott, akár zsilettpenge keménységű kis lemezt hozhatott létre belőle). Amint tudjuk fém vegyületeknek a határérték feletti szervezetbe juttatása szintén mérgezést okozhat, vagyis az egészség megóvása céljából felhasznált fémek több kárt okoztak, mint, ami ellen védeniük kellett. Ezekkel még az is a baj, hogy nem képesek kiürülni a szervezetből, úgy mint a nikotin. Már ez is fokozta a dohányzás veszélyességét.
Eleinte a cigaretták és pipadohányok ízét, zamatát, – a borokéhoz hasonlóan – a dohánytermesztés természeti háttere (napsütéses órák száma, csapadék, szél, a termőföld minősége, földrajzi tájolás, stb.) határozta meg. Később aztán, amikor az élelmiszer-vegyipar kellő fejlődésnek indult, akkor elkezdték belekeverni a dohányokba a mesterséges aromákat, ízfokozókat, tartósítószereket, éppúgy mint manapság az élelmiszerekbe. Azóta a cigaretták a szénmonoxid és a nikotin mellett több ezer féle(!) mérges gázt juttatnak a dohányosok és a környezetükben élők szervezetébe.
Ezek az anyagok együttesen már komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.
A tüdőrák és a gégerák azonban mégsem ezeknek az anyagoknak az eredménye. De erről majd egy következő cikkben írok…






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!