NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Fájó szerelem

Ihracska Hajnalka


 

“Ha kérdeznéd, mondanám. Persze, hogy mondanám! Hiszen annyira fáj… Legszívesebben mindent elmondanék neked, hogy legyen egy kis bűntudatod. Nem miattam. MIATTUNK. Ha ismertél volna eléggé… ha hagytad volna, hogy megismerj. És most még te utálsz engem. Persze, hogy is lehetne másképp. De hogy utálj… tudod, ez nagy szó. Akár a hiányzol. És én kimerem jelenteni, hogy hiányzol..”

“Mindannyiunk életében vannak olyan emberek,akik egyszerűen nem azèrt léptek be az életünkbe,hogy végig velünk maradjanak. Sokkal inkább azért,hogy átsuhanva életünk napjain,megmutassanak nekünk valami fontosat,ami megváltoztat bennünk dolgokat,örökre. Ha pedig eljön a nap,el kell őket engednünk és nem tehetünk ellene semmit. Óriási bennünk a veszteség,pedig igazából kaptunk valamit !!”

“Csak mentem.. mentem előre, léptem a pocsolyákba és vártam az esőben a csodákra. Kerestem a szivárványt, amely új irányt mutat.Mert mindent536186_624033134277830_2052144985_n előröl kell kezdenem.Mostantól más vagyok.Egy teljesen új én, akibe nem szorultak érzések, csak egy, az irántad érzett gyűlölet, mert elvitted a szívemet…”

“Minden csak addig tart, amíg tartania kell. Megpróbálhatod a lehetetlent, ragaszkodhatsz egy kapcsolathoz vagy egy emberhez foggal-körömmel, de rövidesen belátod majd, hogy értelmetlen. Úszhatsz az áramlattal szemben egy ideig, de rövidesen kegyetlenül fog fájni mindened. Nem szabad megerőszakolni az érzéseket és nem szabad megpróbálni lefagyasztani a pillanatot. Semmi és senki sem marad ugyanolyan. Ha megszakadt valami, akkor azt el kell engedni. Véget ért egy fejezet, hagyni kell, hogy elkezdődjön egy másik.”

“Nem próbált meg közeledni hozzám, vagy szóba elegyedni velem, és én sem engedtem volna meg, ha eszébe jut is. De a szívem sóvárgott utána. Önző módon örültem, hogy nem nősült meg, mert ha így tesz, nem gondolhattam és álmodozhattam volna róla, hiszen az helytelen lett volna. Lehet, hogy így is ostobaság volt, de úgy éreztem, szükségem van valamire, ha csak buta ábrándokra is, hogy kitöltsék az életemet..”

“A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet..”

“Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, ami van… Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben..”

“Csak egy szál cigaretta volt a kezében, úgy sétált végig az utcán. Arcáról lepattogott minden érzelem, mégis erős szomorúság ült a szemében. Szét se nézett, lelépett a szürke betonútra. Nem féltette az életét. Átsétált lassan, nagy lélegzetvételeket vett majd elmosolyodott. Nem szívből jött, sima arcmimika volt. De neki jól állt. Szebb volt így. Erős nő volt. Nőies. És túl büszke a boldogsághoz..”

“A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent egybevetve, egy dolog mindig közös bennük: mind hullócsillag, megismételhetetlen, fenséges pillanat, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan!..”

“Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz..”

“Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (…) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt… nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.”

“- Mondd, miért olyanhoz vonzódom, akiről tudom, hogy nem jó?
– Erre éppenséggel tudom a választ. Mert reméled, hogy tévedsz; mindig, amikor olyat csinál, ami nem jó, egyszerűen nem veszel róla tudomást – és minden alkalommal, amikor meglep és jó hozzád, akkor meggyőzöd magad arról, hogy tévedsz, amikor azt gondolod, hogy nem hozzád való.”

579775_621578187856658_1341958318_n“Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.”

“És igen, lesz hogy elbuksz majd egy matekdogát; olyan fiúk miatt sírsz majd, akinek a nevére pár év múlva már nem is fogsz emlékezni; lesz, hogy túl sokat iszol majd és olyan dolgokat mondasz, amiket másnap reggel már megbánsz; kibeszéled majd a barátaidat és ők is ugyanezt teszik veled; a véleményed az emberekről változni fog, amint jobban megismered majd őket; lesz olyan kötelező, amit szívesen olvasol el; lesz, hogy teli torokból énekelsz otthon mikor senki sem hall; arról álmodsz majd, hogy új városba költözz és mikor ez megtörténik, rögtön hiányolni kezded majd az otthonod; egy nap majd rájössz, mit is jelentenek valójában a kimondott szavak – és soha, de soha nem adod fel a boldogság keresését. Ma vagy fiatal, itt és most, nem pedig holnap! Ezt minden reggel mondogasd magadnak, nehogy elszalaszd azokat a dolgokat, amik igazából számítanak..”

“Senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. nehéz velem beszélni.. makacs vagyok és túl sokat beszélek. van, hogy senki nem érti, mi bajom.. nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és, hogy mindig jó leszek. de egyet tudok: amíg küzdesz értem,én maradok!”

“Tudod.. Sokat gondolkodom rajtad.. Rajtunk.. Amik voltunk.. S fáj az, amivé lettünk.. Hogy ma már egymáshoz sem szólunk, s egymásra sem nézünk.. Ennek nem így kéne lennie. Hiszen én még most is szeretlek.. És te is.. Szeretsz, Nem?! És mégis.. Nem tudom, mit éreznék, ha megszólítanál, vagy egyszerűen csak összeakadna a tekintetünk.. Fájdalmat, vagy örömöt.. Azt hiszem inkább a kettő különös együttesét.. A fájdalom és az öröm elvegyülne a szívemben.. szétfeszítené az érzés a szívemet.. De vágyom arra a szóra, arra a tekintetre.. De nem merek lépni.. Tudod.. Néha úgy megérintenélek.. Csak egy röpke pillanatra.. Csak végigsimítanék a kezeden.. Egy pillanat lenne.. De nekem annyit jelentene.. De nem merek hozzád érni.. Félek, hogy akkor minden eddigi álmom rólunk összeomlana.. Hiszen, tudom, hogy nekünk már nincs jövőnk.. Hiába szeretsz, és hiába szeretlek.. Én már nem tudnék veled lenni úgy, hogy ne fájna.. Mégis érzem.. Kellesz nekem.. Azt hiszem, veled is így van ez.. Hiszen ami véget ért, az már sosem lesz ugyanolyan többé.. Ez olyan se veled, se nélküled dolog, azt hiszem.. Mert nem tudlak elfelejteni.. De azt, amit tettél azt nem tudnám megbocsátani.. Nem. Ez nem jó szó.. Már megbocsátottam. Csak nem tudnám figyelmen kívül hagyni.. Ezt te is tudod.. Ez az ok. Amiért ennyi volt.. Amiért vége van.. De nem akarok nélküled lenni tovább.. De veled sem.. Tudod milyen érzés ez?? Igen, azt hiszem tudod.. Amikor el akarsz zárkózni valaki elől, hogy ne fájjon neki sem és neked sem.. De közben ez a valaki az a személy, akire legjobban vágysz.. Akire a legnagyobb szükséged van.. Hát ez a sorsunk.. Külön, egymásért szenvedjünk.. Elfogadom, ha te is. S te elfogadod.. Hát így én is.. Szenvedjünk csendben, a világ ne is sejtse.”

” Lány Naplója:
Kedves Naplóm!
Ma is láttam. Rámosolyogtam, de az idegtől nem tudtam megszólalni. El akarom neki mondani, hogy szeretem, de félek a csalódástól. Ő úgyse szeret.:((

Fiú naplója:
Kedves Naplóm!
Ma megint láttam. Csak mosolygott, nem mondott semmit…Szeretem, de tuti, hogy ő mást szeret. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? “

“Szomorúnak tűnök, mert nincs bátorságom ahhoz, hogy elmeneküljek tőled… Azt hiszem, nem akarom tudomásul venni az igazságot: neked én semmit sem jelentek, csak egy álom vagyok. Te szeretsz játszani az élettel, nem félsz semmitől, még tőlem sem. De szeretném, ha tudnád, én nem egy tárgy vagyok, sem egy kisbaba.”

“Annak ellenére, hogy ezt módszeresen próbáltam tagadni, éreztem iránta valamit. Minnél több időt töltöttem vele, annál inkább tudtam, hogy az érzések nem múlnak el…”






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!