NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Fekete hóesés – XLIII.

Pete László Miklós


NEGYVENHARMADIK RÉSZ

Ezzel kapcsolatban nem volt nehéz dolguk a gyilkosoknak. Mindenki előtt nyilvánvaló volt Zrínyi Miklós személyének óriási jelentősége. Zrínyi gróf nemcsak itthon számított a legfontosabb személyiségnek, Európa-hírű politikus és hadvezér volt, sőt sokan az egész kontinens kulcsfontosságú személyének tekintették. Elvesztésének óriási erkölcsi katasztrófája előre látható volt.

Magyarországon senki sem volt felkészülve Zrínyi Miklós gróf elvesztésére. A nemzet belé vetette reményét, Zrínyi pedig szinte duzzadt az erőtől. Makkegészséges volt, erőteljes és impozáns. Elpusztíthatatlannak tűnt. Negyvenöt éves volt, erejének teljében. Az elmúlt háború során elegáns lendületességgel és fölényes magabiztossággal vezette csapatait télvíz idején a török hátországába, olyan területekre, ahol keresztény seregek fél évszázada nem jártak. Személyesen vezérelte a lovasságot az eszéki hídhoz, ahol vad lovassági rohammal gázolta le az ellenséget. A török rettegte, az európai tisztek csodálták. A hazánkba érkező francia parancsnokok is nagyszerű katonai tehetségnek tartották, sokkal különb parancsnoknak, mint a loboncos parókájú, mogorva Montecuccolit. Ezt a véleményüket nem is rejtették véka alá.

Zrínyi mindenki számára a jövő reménysége volt, elvesztésének lehetőségét nem mérlegelték. Felfoghatatlan sokkot okozott a halála.

Erre építettek a gyilkosai. Számítottak rá, hogy Zrínyi halála fájdalmas sokkot okoz, amit ők tovább mélyíthetnek; pánikot, amit szíthatnak. Zűrzavart. Felfordulást vagy apátiát – mindegyiknek alaptermészete, hogy gátolja a hatékony cselekvést.

Tervüket a Zrínyi halálát követő általános cselekvésképtelenségre alapozták. Fenn kell tartaniuk a vadkan meséjét mindaddig, amíg a nyomok végképp el nem tűnnek. Ez korántsem hosszú idő, legfeljebb egy szűk negyedóra.

Feltételezték, hogy a gróf halála után a társaságban egyszerűen nincs olyan ember, aki a kezébe venné az irányítást, aki magára vállalná a cselekvés ódiumát.

Sajnos ebben igazuk volt, erről hamarosan részletesen is beszélni fogok.

A gyilkosoknak azonban még valamire szükségük van. Hatékony önvédelemre. A pánik és a fájdalmas letargia akármelyik pillanatban vad indulatokat produkálhat. Ha bárki gyanút fog, ha lelepleződnek, végük van.

Hogyan védekezhetnek? Az egyetlen hatékony módon.

Úgy gondolták, maga az áldozatuk fogja megvédeni őket.

Folytatása következik.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!