NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Fekete hóesés – XXII.

Pete László Miklós


XXII. Rész

Paka és Magliani a földön fekvő, erősen vérző, haldokló Zrínyi mellett. Mindketten nyakig véresek…

A gyilkosságot már bevégezték, Zrínyi valószínűleg menthetetlen. Ebben a pillanatban azonban még mindig lebukhatnak. Magliani haladéktalanul visszaküldi az érkezők közül a veszélyesebbiket, az ifjabb Guzicsot.

Guzics talán csak egy pillantást vethetett Zrínyire, és azonnal látta, hogy nagy baj van. Magliani talán csak ennyit mondott neki:

„- Baj van! Szólj a többieknek!”

Guzics már száguld is vissza, lóhalálában.

„Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának: Hamar a hintót, oda az úr.”

Erről fentebb már beszéltem, de most újra fel kell eleveníteni. Guzics árva szót sem szól arról, hogy mi is történt Zrínyivel. Szerintem azért, mert nem is tudja. Magliani neki ekkor még nem mondta el a vadkan meséjét, nehogy ösztönösen kutatni kezdje az állat nyomait. Inkább azonnal eltávolította Guzicsot a helyszínről, és ebben a maga szempontjából tökéletesen igaza is volt.

Guzics azt jelenti a bátyjának, amit látott: Oda az úr! Vélhetően csak egy pillantást vethetett Zrínyire, de a látvány a tapasztalt katonaember számára önmagáért beszélt. Az úr valószínűleg menthetetlen. Nem hinném, hogy az idősebb Guzics ne kérdezte volna meg az öccsétől, hogy mi történt, a testvére azonban csak azt felelhette, amit látott. Baj van, de még nem tudja az okát.

November tizennyolcadika van, tizenhat és tizenhét óra között. Most már inkább a tizenhét órával közelebb, és percről percre még közelebb. Ilyenkor már rohamosan sötétedik.

A gyilkosok esélyei percről javulnak. Leereszkedik a sötétség, és a helyszínre tóduló vadásztársaság eltapossa a nyomokat. Senki sem keresi a nem létező vadkant, aminek a nyomait amúgy is egyre nehezebb volna észrevenni. Néhány perc alatt kilátástalanná válik az esetleges kutatás, Magliani vadkan-blöffje fényes sikert arat. Bevonul a történelembe.

Egy kihallgatást most sem állna ám ki a dolog. Egyáltalán nem biztos, hogy Magliani egyeztette a mondandóját Pakával, hogy utóbbi tudja-e egyáltalán, mit mesélt a tettestársa. A vadkanról nyilvánvalóan tud, ezt előre megbeszélték. Talán Zrínyi „utolsó szavainak” első félmondatáról is. Minden más azonban rögtönzés. Ezekről talán sejtelme sincs. Ha valaki gyanút fogna, elkülönítené egymástól a két jómadarat, öt perc alatt a végére járhatna a gyilkosságnak. Guzics kapitány parancsára este már hegyeznék is a karót Magliani meg Paka számára.

Hogy ez miért nem így történt, hogy miért nem volt nyomozás, arról – ahogy korábban már említettem – a sorozat végén szeretnék beszélni.

A társaság többi tagja néhány perc alatt a helyszínen terem:

„Menénk, amint a hintó nyargalhat,”

Magliani és Paka az utóbbi néhány percet valószínűleg azzal töltötték, hogy – Angelo jelenléte miatt – úgy tettek, mintha menteni akarnák Zrínyit. Nem nagyon kellett megjátszaniuk, hogy idegesek, és nyilván kapkodtak is. Tudniuk kellett, hogy Zrínyi Miklóson már nem lehet segíteni, és azt is, hogy az áldozat már egy szót sem ejthet, és moccanni sem tud. Nem árulhatja többé el a gyilkosait.

Bevégezték a gyilkosságot. Amíg Guzics és Angelo oda nem értek, a két gonosztevő egyfolytában Zrínyit mészárolta. Nem mehettek azonban biztosra, hiszen tökéletes bűntény nem létezik.

Íme, a két gonosztevő együttműködésének eredménye:

„a fején három seb vala: egy balfelõl, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bõrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé, rút szakasztás; de e kettõ semmi, hanem harmadik jobbfelõl a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt.”

Az esetleges nyomozástól sokkal kevésbé kell tartaniuk, mint amennyire ma kellene. A gonosztettük semmiképpen sem tekinthető tökéletesnek.  Ma egy felületes vizsgálatot sem állna ki.

Akkor azonban nem volt bűnügyi rendőrség, nem volt gyilkossági csoport, sem kriminalisztika, sem bűnügyi labor.

A helyszín árulkodhatna, ha lenne, aki értelmezné a nyomokat. Meg aki biztosítaná őket. Az állítólagos sebesült vadkannak vércsíkot kellett volna maga után húznia. Többszörösen is. ha bárki látta volna, Bethlen említené. Magliani állítólag még rá is lőtt…

Jóvátehetetlen katasztrófa történt.

„Rettenetes sírás lõn az erdõben, a legalábbvaló, csak a gyermek is siratta.”

Ideje rekonstruálni a gyilkosságot.

 

Folytatása következik.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!