NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Fekete hóesés – XXXVI.

Pete László Miklós


HARMINCHATODIK RÉSZ 

Maglianival kapcsolatban éppen fordítottak az esélyek; legalább kilencven százalék sansza van arra, hogy megúszta a gyilkosságot. Ő sem volt azonban könnyű helyzetben, biztosítania kellett magát. Roppant körültekintően kellett eljárnia.

Már a gyilkosság másnapján elhagyta Csáktornyát, a kor leggyorsabb közlekedési eszközével, minden esélye megvolt arra, hogy előbb érkezzen Bécsbe, mint a sikeres gyilkosság híre. Ő ugyanis csak addig van biztonságban, amíg a megbízó nem szerez róla tudomást, hogy Zrínyit megölte „egy vadkan”. 

Magliani feltehetően előre felvette a fizetségét, ami nem lehetett jelentéktelen összeg, különben aligha gyilkol. A gaztett után azonban már a megbízóval vagy annak embereivel való találkozást is kerülnie kell.

Ha Magliani valóban az volt, aminek látszik – hivatásos bérgyilkos – akkor ezzel nagyon is tisztában kellett lennie. Nem ülhet fel a megbízó fortélyának, bármekkora utólagos jutalommal is kecsegtesse az. Ha beugrik, halálra ítélte magát.

Amennyire szüksége volt a megbízónak Maglianira a gyilkosság előtt, annyira felesleges most. Nemkívánatos tanú, potenciális zsaroló, két lábon járó akna; bármilyen jövőbeli politikai fordulat esetén elveszejtheti a megbízóját.

Magliani, a hivatásos gyilkos, aligha akar besétálni a nyilvánvaló kelepcébe. Bécsbe érkezvén messzire elkerüli a megbízót, villámgyorsan személyiséget vált, és azonnal elhagyja a császárvárost. Talán már az érkezése napján.

Hová megy?

A megbízó a Habsburg-kormányzat befolyásos tagja, valószínűleg igen messze ér a keze. Magliani aligha akar a császár fennhatósága alatt álló területen maradni. Nem hinném, hogy hosszabban Ausztriában felejtette volna magát, és azt sem, hogy Csehország felé ment volna. A német birodalmi területek sem kívánatosak a számára.

Itáliába kellett mennie, de ott sem állhatott meg akárhol. A megbízó emberei mellett előbb vagy utóbb Zrínyi Péter ügynökei is keresni fogják, olyan helyre kell mennie, ahol nem bukkanhatnak a nyomára.

Ez leginkább a spanyol uralom alatt álló Nápoly lehet. Pénze van, talán helyismerete is. Előkelő spanyol vagy olasz úrként élheti hátralévő életét, ott messze délen nem fenyegeti veszély. Legfeljebb akkor, ha maga elszólja magát, ami nagyon valószínűtlen.

Ebben a forgatókönyvben is van azonban hiba.

Talán a megbízót sem ejtették a fejére…

A postakocsik indulása és érkezése a megbízó – és feltételezett ügynökei – számára pontosan ismert lehetett. A postakocsik személyzete közt az elkövetkezendő évszázadokban igen sok kém és ügynök volt, nem véletlenül. A megbízónak érdeke volt tudnia a postakocsiról, hiszen Zrínyi éppen azzal készült Bécsbe.Talán embere is lehetett a személyzet tagjai közt.

Ez a járat a megbízó számára két létfontosságú információt is hordozott:

  1. Zrínyi Miklós nincs a postakocsin.
  2. Magliani rajta van.

A harmadikról se feledkezzünk meg: lehetetlen, hogy a Csáktornyán útra készülő postakocsi személyzete ne szerezzen róla tudomást, hogy előző nap meghalt a gróf. 

Az információ a megbízó számára sokat ér, bizonnyal jól fizet érte. A postakocsi emberei nem is sejtik, miért fontos Magliani személye, de jelentik, mert pénzzel jár.

Megtudhatja-e ezeket az információkat a megbízó előre? Még mielőtt Magliani Bécsbe érne?

Meg bizony!

Akad-e a postakocsinál gyorsabb közlekedési eszköz?

Akad. A lovas futár. Akár Csáktornyáról, akár valamelyik közbülső állomásról indítható Magliani tudta nélkül egy tapasztalt és ügyes lovas pihent lovon. Használhatja a postakocsijárat infrastruktúráját, az állomásokon – hivatalos állomások még nincsenek, alkalmiaknak azonban lenniük kell, különben a postakocsi nem képes a feladatát teljesíteni – lovakat vált, és a Csáktornya-Bécs útvonalat akár egy teljes nappal rövidebb idő alatt megteheti, mint a postakocsi.

Ebben az esetben Maglianinak sincs sok hátra. A postakocsi a számára mozgó egérfogó. Figyelik, amikor leszáll, a nyomába szegődnek, és reggelre már a gyilkos felismerhetetlen teteme Magyarország felé úszik a Dunán.

Magliani úgy is dönthet, hogy az utolsó pillanatban, éppen indulás előtt leszáll Kőszegen vagy Sopronban. Akár úgy is, hogy a málháját a postakocsin „felejti”.

Ez sem életbiztosítás. Sopron és Kőszeg kisvárosok, minden idegen feltűnő, sokkal nehezebb innen eltűnni, mint Bécsből.

Mindezeket egybevetve mégis azt gondolom, hogy Magliani megmenekült. Talán eleve volt valami biztosítéka a megbízóval szemben. Nem tudhatjuk.

Magliani feltehetőleg életben maradt, Paka feltehetőleg meglakolt.

Menjünk vissza a gyilkosság utáni pillanatokhoz!

 

Folytatása következik.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!