NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Gránátos kocka

Gy. Horvath Karoly



 

Gondolatok a konyhában

 

Ennek az ételnek a nevét grenadírmars néven ismertem meg, gyerekkoromban hallottam ejteni granatérmarsnak is, láttam leírva granadérmars néven. Ám az nem mérvadó, hogy gyerekkoromban miként halottam kiejteni, ugyanis akkor például a húshagyó keddet húsanyó keddként ismertem, csak úgy hallás után. Hívhatjuk még ezt az eledelt krumplis tésztának is, sőt, egyes éttermek odáig merészkednek, hogy burgonyás tészta néven kerül az étlapra, ami már mégiscsak túlzás. Erdélyben nem tudom, hogy mi a neve, azt sem tudom, ismerik-e egyáltalán, de a székely nyelvismeretem szerint tükörfordításban pityókás laska kell legyen.

Rutinosoknak a recept a következő: paprikás krumplit főzöl kb. fél kiló krumpliból, de olyant, ami szétesik. Kifőzött és lecsepegtetett kockatésztát adsz hozzá, összekevered és sűrűn kevergetve megpirítod. Fejes salátával, vagy uborkasalátával tálalod, vagy bármilyen savanyúval, mert kívánja.

Ám ne érezzék magukat árván azok sem, akik kevésbé rutinosak. Először elmondom a paprikás krumplit, mert azt kell előbb felrakni. Hozzávalók:

  • egy nagy, vagy két kicsi fej vöröshagyma
  • Kb. fél kiló krumpli (burgonya)
  • egy teáskanál őrölt paprika
  • egy tojásnyi zsír, vagy 3-4 evőkanál étolaj
  • só ízlés szerint

A hagymát apró kockákra vágjuk, és a forró zsiradékban üvegesre sütjük. A tűzről levéve hozzáadjuk az őrölt paprikát, a krumplit, a sót, annyit vízzel öntjük fel, amennyi ellepi, majd a tűzre visszatesszük. Forraljuk, kevergetjük, miközben arra vigyázunk, ne legyen rajta sem túl sok, sem pedig túl kevés víz. Ez utóbbi azt eredményezné, hogy műalkotásunk odakozmál, előbbi pedig szottyos állagot. Addig főzzük, míg a krumpli szét nem esik, ám addig sem vagyunk tétlenek, mert tésztát kell főznünk.

A tészta főzésére két út áll előttünk. Vagy vásárolunk bolti száraztésztát, vagy magunk gyúrjuk. Előbbi akkor javasolt, ha kevés az időnk, utóbbi akkor, ha igényesek vagyunk.

Nézzük előbb a száraz tészta dolgát. Választék van bőven, kiszámíthatatlan minőséggel. Manapság már nem szeretik ráírni a zacskóra az elkészítési javaslatot. Pedig nem ártana, mert jártam már úgy, hogy a szokásos módon főztem egy addig ismeretlen márkájú tésztát, ami a tizedik percben még kemény volt, a tizenkettedikben meg már csiriz. Azóta se jöttem rá, mit rontottam el, de megjegyeztem a nevét, attól a gyártótól többet nem veszek semmit. Nos, a legtöbb száraz tésztát sós, olajos vízben újraforrás után 10-15 percig kell főzni. Vagy nem. Inkább gyúrjál, sokkal jobb.

Szükséged lesz fél kiló lisztre, két tojásra, egy teáskanál sóra, némi vízre, gyúródeszkára, sodrófára, és még egy kis lisztre ahhoz, hogy ne ragadjon oda nyújtás közben a tésztád. A víz mennyiségét azért nem tudom megmondani, mert nem minden liszt egyforma, nem lehet előre tudni, mennyi vizet vesz fel. A fél kiló lisztből formálsz egy krátert, annak belsejébe teszed a sót és beleütöd a két tojást. Először az ujjaiddal babrálsz egy kicsit a tojással, hogy szétfolyósodjon, majd elkezded összegyúrni a liszttel. Mivel a tojás nedvességtartalma nem lesz elég ahhoz, hogy formálható tésztát kapjál, fokozatosan vizet is kell adagolnod. Most nem vállalkozok arra, hogy elmagyarázzam, hogyan kell tésztát gyúrni, kérdezd nagyanyádat, vagy egy ismerős idős nénit, még hálás is lesz a figyelemért és az érdeklődésért. Ez a legjobb rész az egészben, ki ne hagyd!

A kész tészta ne legyen túl puha. Egy jó fél órát pihenteted, majd kinyújtod, ízlés szerinti vastagságra. Majd felcsavarod a sodrófára, késsel végighasítod, és az így kapott lapokat felkockázod. A kocka fejű matekosok kedvéért elmondom – mivel ők szívesen kötekednek nyelvészeti kérdésekben, pedig nem is értenek hozzá –, hogy nem kockákra, hanem négyzetekre vágjuk. De csak akkor, ha kocka fejű matekos van a közelben, máskor kockázzuk. Azt is elárulom, hogy mielőtt nekiállok a gyúrásnak, nem mulasztom el a Facebookon közölni ismerőseimmel, hogy „gyúrok vaze”.

A tésztát sós és olajos forró vízben kifőzöd, e vizet akkor érdemes felrakni melegedni, amíg a tésztát pihenteted. Újraforrás után néhány perc alatt megfő a tészta, mikor feljön a felszínre, én még hagyni szoktam két percig, mielőtt leszűröm. Tésztát lecsepegtetni, mehet bele a paprikás krumpliba, és indulhat a pirítás. Általában nem egy adagban főzzük ki a tésztát, de ez ne zavarjon meg minket abban, hogy hozzálássunk a pirításhoz.

Mint az elején említettem, salátákkal, savanyúsággal tálaljuk, de ebbe a részbe most tényleg nem szeretnék belebonyolódni.


 

Gondolatok a konyhában

 






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!