NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Gyümölcsleves

Gy. Horvath Karoly



 

Gondolatok a konyhában

 

Én mindenféle jól elkészített levest melegen ajánlok, ellenben a gyümölcslevest hidegen ajánlom. Úgy finom. Aztán nehogy már gyümölcsleves legyen az első fogás! Ez legyen a desszert! Elsőnek valami könnyű előételt kell enni, aztán valami főételt, végül gyümölcslevest desszertnek. Finom uzsonnára is kánikulában.

Ellentétben a többi levessel, a gyümölcsleves édes. Feltéve, hogy nem felejtették ki belőle a cukrot. Ha kifelejtették, akkor nem édes. Lehet, hogy savanyú. A sós leves sem sós, ha kifelejtették belőle a sót. A rántott leves pedig rántatlan leves, ha nincs benne rántás. A bableves babtalan leves bab nélkül, de azt már nem tudom, hogyan készül a gulyátlan leves.

Érdekes eszmefuttatás volt, de haszontalan. Miért haszontalan? Mert nem épülünk általa. Szellemileg ugyebár, testileg attól épülünk, amit főzünk, szellemileg pedig a főzés ürügyén lezajlott eszmefuttatásokból. Főzés közben remek alkalom nyílik a nyugodt beszélgetésekre, egyedül pedig a gondolkodásra. Evés közben, evés után is kellemes dolog beszélgetni. Bár a közmondás azt tartja, hogy magyar ember evés közben nem beszél, de ezt a szabályt a nagyon is gyakori kivételek erősítik. Volt egy orosztanárnőnk, aki külföldi lévén törte a magyart, és pont ebből kifolyólag azt találta mondani, hogy magyar ember evés közben nem eszik. Mi meg pofátlanul kiröhögtük – elvégre mi voltunk a gondtalan ifjúság – ez csúnya dolog volt, viszont nem elítélendő. Ha volt a tanárnőnek humora, akkor utólag ő is nevetett saját magán. A humorát ritkán fitogtatta, nagyon komor, mosolytalan hölgy volt, egyszer azonban viccet mesélt. Ez egy hétfői napon történt, mikor egyik osztálytársunk, nevezzük V. Cs.-nek, egy átmulatott éjszaka után jött iskolába, ahogy máskor is előfordult néha. Ilyenkor mindig kinyitva maga elé rakta az aktuális tankönyvet, fölé könyökölt, mintha éppen a könyvet nézné, és aludt. Akkor is ezt tette, mikor a tanárnő viccet mesélt. Addigra az osztály felfigyelt arra, hogy V. Cs. feje kezd kibillenni az egyensúlyából. Éppen akkor, mikor elhangzott a vicc poénja, nagy koppanással leesett a feje, az osztályból kitört a röhögés, a tanárnő pedig nagyon boldog volt, hogy milyen ellenállhatatlan humora van.

Ezt csak azért meséltem el, hogy megadjam az alaphangulatot, apropó egyesek rém unalmas szakácskönyveket bírnak írni, mind egyforma száraz, beszűkült szókinccsel ledarálják a szakszöveget, aztán vagy érti az olvasó vagy nem, semmi stílus, semmi humor, elképesztő! Minden könyvnek kell, hogy legyen sava-borsa. Nem ám késhegynyi őrölt borsa és mokkáskanál sója a „hozzávalók” című felsorolásban. A sorok között kell lennie, kérem szépen!

Még a gyümölcslevesnek is van sava-borsa. Bizony ám! Mássz fel mondjuk egy meggyfára, amelyiken érik a gyümölcs, és maradj csendben. Közben ehetsz meggyet. Ne gondolj az aktuális gondjaidra, egyszerűen élvezd a helyzetet. A leveleken átszűrődő napfény, a szél, a madárcsiripelés, a rovarok sokasága, a beérett gyümölcs egészséges színe be fog tölteni valami nagyon jóval, amit megfogalmazni nem tudok. Ha azt mondom, hogy isteni nyugalom, azzal nem fejeztem ki. Képzeld el, hogy az a gyümölcs reggeltől estig mást se csinál, mint szívja be a napfény energiáját, élvezi azt az isteni nyugalmat, ami ott fent van a meggyfán. A szakácsnak nincs más dolga, minthogy a levesben megőrizze mindazt a csodát, ami benne van a gyümölcsben, és a hozzáadott dolgokkal együtt harmóniát teremtsen. Ehhez törekedni kell arra, hogy a szakácsban is harmónia legyen! Például harmónia van egy olyan szakácsban, aki tisztelettel és bámulattal megy el a fa mellett, mely a gyümölcsöt adta. Jusson eszedbe egy virágzó gyümölcsfa, amelyik egyszerűen jókedvében virágzik, és máris kezdesz közelebb kerülni a harmóniához. Milyen jó dolog, hogy kivirágzik a fa, de mivel tudnánk meghálálni a fának, hogy virágzott? Semmivel. Nem is várja el tőlünk a fa. Egyszerűen tavasszal kivirágzik. Adott, és mégsem lett szegényebb. Főzni is csak ezzel az alázattal érdemes, és az adás örömével.

Az első gyümölcslevesem meggyleves volt. Ezt fogom most elmagyarázni, aztán ez alapján bármilyen gyümölcsből főzhetsz levest, a lényeg ugyanaz. Bár egyes szakácskönyv-írók nem átallnak külön receptekben tárgyalni különféle gyümölcsleveseket, aztán hogy ne legyen feltűnő, mindegyik különbözik valami apróságban a többitől. Ennek ne dőlj be, teljesen véletlenszerű, hogy melyik recept milyen apróságban különbözik a másiktól, bármelyik gyümölcs neve mellett szerepelhetne bármelyik recept. Bár ez nemcsak a szakácskönyvekben van így, erről szól a mai kor történelme. Politika és marketing melynek oly könnyen dőlnek be az emberek. Ebből élnek a politikusok. Mármint abból, hogy az emberek nem látják meg a fától az erdőt, megfelelő tálalással bármit meg lehet etetni.

Akkor együnk. A meggyleveshez friss meggy kell, nem befőtt, vagy ilyesmi! A fagyasztott sem az igazi, abban már kevés van a napfény energiájából és a nyári szellőből. Ki is kell magozni. Magozatlan meggyből és befőttből a menzán főznek levest. Most nem arról a meggylevesről van szó. Ne sajnáld a meggyet, bőven tegyél bele. Felrakod hideg vízben főni, és jól megcukrozod. Fűszer gyanánt fahéj, szegfűszeg, (esetleg szegfűbors), vanília, citromhéj ajánlott. Ki lehet próbálni a csillagánizst is. Mikor felrakod főni, gyorsan elkészíted a habarást is, hogy ne a végén kelljen kapkodni. A habarást se sajnáld, jól be kell sűríteni. Néhány percig forralod a levest, aztán behabarod. Ezzel kész is lenne, viszont tálalás előtt le kell hűteni. Érdemes még reggel megfőzni a gyümölcslevest. Egy ideig a konyhakövön hűljön, hogy a forró levestől a hűtő meg ne mekkenjen, aztán rakd be a hűtőbe. Mondanám, hogy készítsd el előző este, de akkor ne tárold napokig, mert nem áll el. Legjobb, ha reggel főzöl gyümölcslevest, és akkor lesz finom uzsonnád, a maradék jó lesz a másnapi ebédhez desszertként. Tovább ne tárold.

Ez volt az alapeset, ezt lehet még variálni. Cifrázni, hogy úgy mondjam. Két jó trükköt hallottam másoktól. Egyik lényege az, hogy a habarásba liszt helyett pudingport kell rakni, egyébként minden változatlan. Felséges! A másik trükk, hogy elsőként kristálycukorból karamellt kell olvasztani, azt felönteni vízzel és abban megfőzni a meggyet, a többi itt is változatlan. Ezt a módszert még nem próbáltam, majd meséld el, hogy milyen. Jó lehet a kettő ötvözete is.

A meggyet lehet helyettesíteni más gyümölcsökkel, a teljesség igénye nélkül: körte, alma, birs, szilva, barack, banán, cseresznye, rebarbara. Az vitatható, hogy a rebarbara zöldség, avagy gyümölcs, de ettől függetlenül főzz belőle gyümölcslevest eperrel vegyesen, majd meglátod! Eper alatt a földiepret kell érteni, ellenben bizonyos kertészek szerint eper az, ami az eperfán terem, a szamóca az, amit mások földiepernek hívnak. Szamócás rebarbaralevesre gondoltam, hogy precíz legyek. Szerintem is úgy logikus, ahogy a kertészek gondolják, csak a megszokás ugye! Arra biztatnálak, hogy használj többféle gyümölcsöt, például főzz banános almalevest, szilvás birslevest, málnás jostalevest, stb. Főzzél egyszer köszmételevest! A köszmétét mifelénk egresnek hívják, az is a becsületes neve, csak nagyképűsködni akartam azzal, hogy idegen szavakat használok. Most tél van, és nem jut eszembe, hogy amikor az egres érik, akkor még milyen gyümölcsök érnek, ezért házi feladatként fundáld ki a nyáron, hogy mivel párosítod az egrest!

 (Gondolatok a konyhában – részlet)


 

Gondolatok a konyhában

 






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!