NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Hogyan írjunk és/vagy rendezzünk horrortörténetet?

B. Hajnalka Lilla


Megannyi híres és tehetséges író után most én, egyszerű, hétköznapi ember is veszem a bátorságot és leírom, hogyan kell írni és/vagy rendezni. Méghozzá nem ám akármilyen mély értelmű, sokatmondó, neadjisten tanulságos történetet. Még csak véletlenül sem. Manapság a siker kulcsa a bugyuta, blőd marhaság, amelyek szerzői milliókat kaszálnak. Lássuk tehát a siker receptjét:

Vegyünk egy csapat serdülőt. Azért lehetőleg annyira már serdüljenek, hogy a lányok melle minimum 80/C-s legyen, a fiúk hasa láttán pedig maga Leonidász király is zokogva ugorjon ama bizonyos dögkútba. Rendkívüli fontossággal bír ezen kívül, hogy a hímneműek között legyen egy élsportoló, annyi ésszel, amennyi egy pet palack műanyag kupakjába szorult, illetve a nőstények között legyen egy szürke, ronda, szemüveges okostojás, és egy szőke bombázó, akinek az agyi teljesítménye semmiképpen sem haladhatja meg az élsportolóét, ellenben mindig nyalogasson/szopogasson valamit kétértelműen és csábosan. Az ujját, egy ceruzát, nyalókát, jégkrémet, egy traktorgumit, medvecsapdát , bármit, csak kellően izgató legyen. Tegyük ki őket a vadonba/temetőbe/elátkozott templomba, vagy bármilyen elhagyatott, zord környékre, ahová a mi kis drágaságaink filmet forgatni, piálni, bátorságpróbát játszani mennek. Eleinte természetesen minden fantasztikusan indul, az okostojás, kicsit sem szexi lány statisztikákat szaval, illetve kiderül, hogy őt csak azért vitték magukkal, mert neki apuci bármikor kölcsönadja az autót, mert olyan nagyon jó kislány.

Mikor már kellő mennyiségű alkoholt pusztítottak el, az egyik jelentéktelen, csak kicsit vonzó srác lásson egy mozgó árnyat vagy halljon valami furcsa, ismeretlen zajt. Élsportolónk röhögve leoltja, a többiek követik, majd tovább vedelnek. Jelentéktelen Srác elmegy ellenőrizni a hangok forrását, természetesen egyedül, mindenféle önvédelmi fegyver nélkül. A barátnője, aki szintén jelentéktelen, viszont nagymellű, utána rohan, mert ugye ők a halálig szeretik egymást. Még nem is tudják, de minő fájdalom, ez igen hamar be fog következni. Tehát kimennek, követik az árnyat, be a sűrű bozótosba, ahova már a kamera nem követi őket, viszont látjuk, ahogy literszám elkezd fröcsögni a vér, valaki vagy valami testrészeket dobál ki a bokor mögül, miközben hörög, röfög, horkol. Nem, ő nem Verebes Pista bácsi, hanem egy óriási méretűre mutálódott állat. Nagyon fontos, hogy csak olyan állatot válasszunk, ami egyébként maximum akkora mint egy tacskó, nagyon békés természetű (esetleg növényevő), és anyagában, gyárilag cuki. Mondjuk egy tengerimalacot. Tehát ez a Wartburg méretű indokolatlanul dühös tengerimalac újabban rászokott a husira, és kanos tinédzsereket majszol vacsira. Már eddig milyen minőségi sztori, ugye? De a java csak ezután jön. Miközben a kis aranyos lakmározik, illetve testrészeket dobál, mert ő bár csak egy mutáns tengerimalac, de tudja, hogy a testmozgás a hosszú élet kulcsa – pláne ha valaki ennyire drabális – visszatérünk a többiekhez. Továbbra sincs nagy változás, piálnak, csókolóznak, Okostojás próbálja behozni a laptopján a semmi közepén a Wifit, illetve telefonján a térerőt, de természetesen egyiket sem leli. Eltelik nagyjából negyven perc, mire a már Kicsit Kevésbé Jelentéktelen Lány észreveszi, hogy barátai eltűntek. Nosza hát, nyomukba ered miniszoknyában, könnyen szakadó fehér blúzban, és tizenöt centis magas sarkúban, mert abban különösen praktikus ilyen túrákra menni. Csatangol egy picit, majd az újabban ragadozó életmódra áttért Malacka lábnyomát megpillantja a földön. Leguggol, nézegeti, mintha már látta volna. Nem emlékszik, hogy honnan ilyen ismerős, ezért feláll, tekintetét felemeli a földről, majd sasszemével hirtelen észreveszi a kicsit sem feltűnő és legalább még annyira szagtalan (pláne harminc fokos nyárestén), ordenáré nagy vértócsát a lábnyomtól cirka húsz centire. Megijed, elkezd visítani, mire Malacka azt hiszi, rég megboldogult anyja tért vissza hozzá, hogy elmondja neki mennyire büszke kicsi sarjára, ezért elkezdi sebesen követni a lány hangját. Ettől Kicsit Kevésbé Jelentéktelen Lány (ezentúl csak KKJL) ha lehet, még jobban berezel, elkezd rohanni, át a sűrű bokrokon,  még véletlenül sem vissza a többiekhez. Tehát rohan, és miközben küzd az Anyatermészet szülötteinek ágaival, szétszakad rajta az ing, így láthatóvá válik dús keble és fehér csipkéből készült mellvértje. Kicsit még csodálhatjuk a textilipar eme remek termékét, majd a cipellő megadja magát, kitörik a sarka és KKJL hatalmasat esik. Legalább voltak beépített légzsákjai. Egy szó mint száz, Malacka utoléri, és újabb vérfröcsögtetés (ami még véletlenül sem vérszínű, a narancs illetve piros szín összes árnyalatát bátran alkalmazzuk, hiszen mi művészek, szabadszellemek vagyunk ugyebár) és végtaghajigálás közepette elfogyasztja KKJL fehérjében dús, ám kalóriában szegény részeit.

Vissza kis barátainkhoz, ahol KKJL borzasztóan ittas párocskája feleszmél annyira, hogy szóljon a többieknek, ideje megkeresni barátnőjét.  Okostojás, KKJL barátja, aki ezentúl KKJF lesz (Kicsit Kevésbé Jelentéktelen Fiú), illetve Élsportoló és Szexiszöszi elindulnak megkeresni a hölgyeményt, illetve az elsőnek felzabált Jelentéktelen párocskát. Természetesen különválnak, hiszen még sosem jártak itt, zseblámpájuk illetve térképük sincs, nemhogy bármilyen önvédelmi fegyverük, így hát ez lesz a legbölcsebb.

Nem szaporítanám tovább a szót, KKJF-nek, Élsportolónak és Szexiszöszinek csúfondárosan meg kell dögleniük. Természetesen Szexiszöszinek kicsit lassabban, és sokkal szexibben mint a többieknek. Egyedül Okostojás élheti túl, ő annyira rút, hogy Malacka inkább visszatér a magvak rágcsálásához. Igaz hogy egy mutáns, otromba szörny, de érzései, és ízlése még neki is van, nem várhatjuk el tőle, hogy bármit a szájába vegyen.

A sztori lezárása

Ami Malackát illeti két lehetőségünk is van: az egyik, hogy jönnek a tudósok, akik miatt mutálódott, és lelövik az állatot, megtalálják a széthajigált testrészeket, értesítik az áldozatok családjait, mindenki sír, de legalább osztottak némi igazságot, Malacka kimúlt.

A másik lehetőség: Malacka életben marad, így később csinálhatunk még egy részt Malacka Visszatér címmel, vagy akár még négy részt is, ízlésünktől, arcbőrünk vastagságától és kasszasikertől függően. Ez esetben Okostojás visszatér a városba, az átélt borzalmaktól eldobja a szemüvegét, ledob tíz kilót, vesz egy csomó trendi, feszülős cuccot, és ő lesz az Okos, Nagyonszexis És Legnépszerűbb Lány (ONÉLL) az iskolában.

Karakterfejlődés: ha nem riadunk vissza az extrém megoldásoktól, ONÉLL a következő részben átválthat bőrcuccokra, megtanul lőni, illetve verekedni, de úgy, ahogy Jackie Chan még fénykorában sem tudott. Visszatér a borzalmak színhelyére, több fegyvert visel kecses testén, mint Rambo, és leszámol Malackával (aki mint majd a további részekből kiderül, lekölykezett, vagy mégsem halt meg egészen, és regenerálja magát a beste). Menet közben találkozhat egy fiatal, jóképű tudóssal, majd a harc összehozza őket. A film végén összeházasodnak, ONÉLL szül egy gyereket , aki tinédzserkorában elmegy a barátaival kirándulni a szülei tudta nélkül, na vajon hova…

És az egész kezdődhet előröl, amíg csak igény lesz eme nagyszerű alkotássorozatra.

És higgyetek nekem, lesz.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!