NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Húsvéti gondolatok

Gy. Horvath Karoly



Gondolatok a konyhában

Néhány éve megkedveltem egy dalt. A szikla legendája, a Dalriada zenekar előadásában. Egy székely legenda feldolgozása, íme a szöveg:

Sem Maros két partján tenger csodafűvel,
sem imádságokval, sem jámbor énekvel,
nem tudták javasasszonyok megjajítani
a rég betegen halódó szegényembert.

Mondá egyszer öreg bába a szenvedőnek:
amaz magas sziklán csodás füvek teremnek,
öreget fiatalítnak, bajt gyógyítanak,
abból ha lehetne venni, vége a bajnak.

Sziklának nagy meredekjén ember sose járt,
hegyébe talán még a madár is félve szállt,
csak betegnek kicsiny fia tett erős vigaszt:
utat lel a sziklán, s csodafűvel kórt mulaszt.

Feljutott hát végre, nagy üggyel, nagy bajjal,
talált majd a fűből, tépett is marékkal,
de ahogy indult volna, az ösvény lezárult,
fel még csak jutott, de lefelé nem visz út.

Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe,
gyógyírt megmutatta, majd rejtve ingébe,
búcsúzóul néhány szót még elkiáltott,
abban a pillanatban leugrott a mélybe.

Így halt a fiú, ki apját oly erős szerette,
hogy gyógyírért cserébe életét adta érte,
s azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak:
mindenki így ismeri: a Fiú sziklájának.

Miről is szól? Fordítsuk le mai nyelvre! Beteg volt a szegény ember, elhívták hozzá a javasasszonyokat, akik különféle módszerekkel gyógyították. Néhány évtizede még azt mondtam volna, hogy kuruzsoltak, de azóta tanultam egyet s mást, amit az iskolai tananyagból kifelejtettek, ezért most már nem mondom. Gyógyfüveket használtak, ezt nem kell külön magyarázni. Próbálkoztak imádságokkal és jámbor énekkel. Láttam gyógyulást imádságtól, nem egyet. A zene gyógyhatása pedig még a tudomány által sem vitatott, mégsem írja fel a körzeti orvos. Azt mondta az öreg bába, hogy a szikla tetején különleges gyógyfű van. Azon a sziklán még nem járt ember, veszélyes hely. A beteg ember fia felmászott érte, de nem tudott lejönni, ezért inkább leugrott, csakhogy a csodafű eljusson az apjához, akár azon az áron is, hogy ő maga nyakát szegi. Arról nem szól a történet, hogy a beteg meggyógyult-e.

Először így fordítottam le magamnak a lényeget, de aztán valami gyanús lett. Nem lehet a szikla tetején különleges gyógynövény! Először is honnét tudja az öreg bába mi van odafent, ha még ember nem járt ott? Másodszor akármilyen növény van odafent, a magját már rég lehozta a szél, ugyanolyant lehet találni lent is, csak le kell hajolni érte.

Ez a kulcsszó, hogy csak le kell hajolni érte. Azért értékesebb a fenti fű, mert csak áldozat árán lehet hozzáférni. Nem mindegy, hogy csak le kell-e hajolni érte, vagy ennél több kell. Attól volt jobb a fű, mert áldozatot kellett hozni. A szeretet gyógyító erejéről szól a legenda. A fiú úgy szerette az apját, hogy az életét adta érte.

Erről azonnal beugrott egy másik történet egy másik fiúról, aki az egész világot akarta meggyógyítani. Ez a fiú is az életét áldozta, csak ő kereszten halt meg. Ez a történet sem szól arról, hogy meggyógyult- e a beteg. A két történet ugyanaz, mindkettő az evangélium, csak a külalak más.

Azt is írja az evangélium, hogy ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag, akkor hegyeket mozgathatnátok meg vele. Mit lehet egy ilyen információvak kezdeni? Ünnepélyes alkalmakkor az ember meghallgatja a szép dolgokat, aztán hazamegy, és nem tud mit kezdeni azzal, amit hallott, elmúlik a varázs. Így vagyunk az evangéliummal is. Pedig megmozdulnak ám a hegyek! Nem szó szerint, de ha sikerül emberek életét egy kicsit jobbá tenni, az is van olyan nagy dolog, mint mikor egy hegy megmozdul. És megtörténik, csak nem tudtok róla, méghozzá azért nem tudtok róla, mert nem jön visszajelzés. Elindítjátok a jót a világba, amikor valami jót tesztek, de nem kaptok visszaigazolást. Megtörténik a jó, de a saját szemszögetekből úgy látszik, hogy nem történt semmi.

A kereszthalál kétezer éve történt, mégis mindenki hallotta hírét, ma is erről beszélnek. Akkor, azon a napon felért egy katasztrófával, senki sem gondolt arra, hogy ezzel valami jó elindult a világban, és idővel megszaporodik. Van egy jó hírem: nem kell megfeszülnötök. A kereszthalál egy valakinek az útja volt. Jézus így indította el a jót. Ugyanez történik mindig, mikor valami apró jót elindítasz, amiről úgy gondolod, nincs is jelentősége. Mikor a harag helyett a megbocsátást választod. Mikor félreteszed sértett büszkeségedet a békességért. Mikor adsz és semmit nem vársz cserébe. Nem tudsz róla, de a hegyek megmozdulnak!

Ezzel a néhány gondolattal kívánok békés boldog Húsvétot!

Gondolatok a konyhában






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!