NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Kísérletezve sem ragadhat benn a Mocsai-csapat a csoportkörben

Nekünkszól


 
 
 

Pénteken este a házigazda spanyolok Algéria elleni mérkőzésével kezdődik a férfi kézilabda-világbajnokság. A szintén ebben, a D jelű csoportban szereplő magyar válogatott szombaton kezdi meg a szereplését, cikkünkben a mieink esélyeiről olvashattok.

Mocsai Lajos szövetségi kapitány ugyan leadott egy bő keretet a nemzetközi szövetségnek, de valójában már a felkészülés decemberi kezdetére is csak azokat hívta be, akiknek volt esélyük arra, hogy helyet kapjanak az utazó keretben. Közülük végül a korábban Spanyolországban is szerepelt, jelenleg a Csurgót erősítő Grebenár Gábor maradt ki, a szakvezető elmondása szerint ő hatékonyabban készülhet későbbi feladataira klubjánál, mint a világbajnokság helyszínén.

A döntés nem okozott nagy meglepetést, ahogy általában a csapat összeállítása sem, legalábbis az előzmények ismeretében. Az olimpiai negyedik hely után az egyik londoni hős, az Izland elleni negyeddöntő utolsó másodperceiben hetest védő Fazekas Nándor visszavonult a válogatottól, mivel kora miatt nem valószínű hogy a csúcson végig tudná csinálni a mostani, 2016-ig tartó olimpiai ciklust. Az sem meglepő, hogy Pérez Carlos, megannyi siker letéteményese 41. születésnapja után már nincs ott az együttesben. Hasonló okból döntött a távolmaradás mellettLaluska Balázs is, bár ő azért még csak 32 éves, és Mocsai Lajos talán még számolna is vele.

Iváncsik Tamás kora alapján bőven a nemzeti csapat tagja lehetne még, ő azért lépett vissza a szerepléstől, mert elmondása szerint kölcsönös bizalomvesztést érzékelt a kapitánnyal szemben, aki súlyos térdsérülése után nem válogatta őt be az olimpiai csapatba. Reméljük, hogy ő hamarosan meggondolja magát.

A csapatkapitány, Ilyés Ferenc szíve szerint játszana Spanyolországban, de neki is volt egy komoly sérülése, egy bokatörése 2012-ben, és az akkor a lábába ültetett fémlemez zavarta őt a játékban, emiatt annak eltávolítása mellett döntött, és a mostani időszak tűnt erre a legalkalmasabbnak.

Sok poszton történtek tehát változások a tavalyi évhez képest, nézzük, hogy kik utaztak el Madridba! Kapusból hármat vitt el Mocsai Lajos, de közülük Liszkai Szilveszter csak amolyan “vízhordóként” kap szerepet, ha a két szegedi portást, Mikler Rolandot és Tatai Pétert nem éri semmi baj. Utóbbi kettőre vár a feladat, hogy átvegyék Fazekas Nándor örökségét, és stabilan klasszis teljesítményt nyújtsanak a gólvonalon, ezzel biztos hátteret adjanak a csapatnak. Jobb szélen hivatalosan egyedül lesz Harsányi Gergely, aki hasonlót már tapasztalhatott a tavalyi Eb-n Iváncsik Tamás korai sérülése után, az olimpián pedig Gulyás Péter lecserélését követően. Ugyan nem valószínű, hogy minden meccs minden percét végigjátssza majd az Ilyés távollétében megválasztott csapatkapitány, de az biztos, hogy amikor ő nem lesz a pályán, akkor megváltozik a jobbszárny szerepe a támadójátékban.

Helyettese ugyanis Mocsai Tamás, Milorad Krivokapics, Ancsin Gábor vagy Nagy László, azaz a négy balkezes átlövő lehetnek. Egyikük sem képes a klasszikus szélsőjáték megvalósítására – talán még Mocsai a leginkább -, ugyanakkor egy-egy támadás erejéig új variációs lehetőséget is jelenthet a szerepeltetésük. Egyébként a klasszikus feladatokat tekintve Nagy lehet az első számú választás átlövőposzton, aki szükség, azaz a jobbkezesek pihentetése esetén eggyel beljebb, irányítóban is feltalálhatja magát, csakúgy, mint Mocsai. Krivokapics szokásához híven testi és lövőerejével, befutásaival és technikás csuklójával lehet a válogatott hasznára. Ancsin számára a világbajnoki szereplés a fejlődés egyik fontos állomása lehet, valószínűleg már több lehetőséget fog kapni, mint korábban – elvileg lesz alkalom játszani őt -, de komoly terhet valószínűleg csak kényszerhelyzetben rakna rá a szövetségi kapitány.

Irányítóban Császár Gábort és Lékai Mátét láthatjuk majd. Előbbi a Veszprémben, utóbbi már a szlovén Celjében igazolja kiemelkedő képességeit. Mindketten kiválóan szerveznek, mindketten nagyszerűek az egy egy elleni játékokban, mindketten elképesztően kreatívak, ráadásul Zubai Szabolcsot, a beállósposzt első számú szereplőjét mindketten kiválóan ismerik, ami kulcskérdés a modern kézilabdában.

A szegedi Zubai mellett a veszprémi Schuch Timuzsin és a csurgói Szöllősi Szabolcs szerepel majd a falban. Igaz, Schuch valószínűleg a védekezés oszlopa lesz inkább, ott ugyanis világklasszis teljesítményre képes, kiemelkedően olvassa a játékot, keménysége pedig garancia az ellenfél megállítására. Támadásban inkább Zubai és Szöllősi kaphatnak majd szerepet. Előbbitől szokásos mozgékony, erőszakos helyzetkialakításait és okos, az ellenfél kapusait őrületbe kergető góljait várhatjuk majd, utóbbitól pedig azt, hogy Ancsin Gáborhoz hasonlóan lépjen egyet előre a fejlődés útján.

 

Balátlövőben újfajta felelősség hárul majd Putics Barnára és Nagy Kornélra. Először kell nekik egyedül – illetve szükség esetén Császár és Lékai segítségével – megoldani a posztot, ugyanakkor lehetőleg hatékonyan segíteni a védekezést is. Puticsnak utóbbi téren voltak még hiányosságai az utóbbi időszakban, támadásban már egyértelműen felnőtt a válogatott szintjére, a londoni olimpián is megkerülhetetlen szereplő volt. Nagy Kornél eddig a felnőtt világversenyeken nem villogott – sokszor nem is jutott el a tornákra -, most azonban Mocsai Lajos kimondva is előrelépést vár tőle. Érdekes, hogy számára a viszonylag új poszt hozhatja ezt el, eddig ugyanis általában többet szerepelt irányítóban, mint mostani helyén, ott azonban Császárral és Lékaival nem tudta felvenni a versenyt. Klubjától, a francia Dunkerque-től rendre jó hírek érkeznek róla, és a felkészülés alatt is elkezdte már bizonyítani, hogy alkalmas lehet a rá váró feladatra, remélhetőleg ezt a vb-n is folytatja majd.

Végül a bal szélen két ismerős arcot láthatunk majd, az MKB Veszprémből Iváncsik Gergőt, a Pick Szegedből pedig Vadkerti Attilát. Mindketten rutinos tagjai a válogatottnak – sajnos az utánpótlásuk egyelőre nem nagyon látszik -, akik labdaszerzések utáni gyors indulásaikkal, befutásaikkal, esetleges zavaró védőtevékenységükkel segíthetik a csapatot.

A csoportellenfeleket illetően vegyesek lehetnek az érzelmeink, de azért nincs okunk az elégedetlenségre. Egyrészt a mostani tornán már négy csapat jut tovább – igaz, cserébe rögtön egyenes kieséses szakasz következik -, másrészt igaz, hogy két, a végső győzelemre is esélyes csapat is a mieink ellenfele lesz, de ebből a hatosból egyáltalán nem lehetetlen a továbbjutás. Sőt, ahogy a fentebbi videóban Borsos Attila is elmondta, akár még okos spórolásra is van lehetőség.

Időrendben először Egyiptom következik, velük szombaton 19 órakor játszanak a mieink, amiről élő szöveges közvetítést olvashattok a hatharom.hu-n. Kellemetlen ellenfélnek ígérkeznek – 15 góllal verték Szerbiát idegenben -, komolyan kell venni őket, ahogy a világbajnokságon mindenkit, de az utóbbi években a Mocsai-csapat igazi nagymestere lett annak, hogy a nyerhető mérkőzéseket nyerje, és remélhetőleg nem ezen a meccsen törik meg a tendencia. Az észak-afrikaiak ugyan az európai szemnek szokatlanul agresszív és kreatív – már-már őrült – kézilabdára képesek, de képzettségbeli fölény egyértelműen a mieinkkel van.

Ausztrália, a torna rendszeres résztvevője ugyan több Európában játszó játékossal is rendelkezik, de ők mind alsóbb osztályú klubokban szerepelnek, így a déli kontinens képviselői még mindig inkább egy bulicsapatnak tűnnek. Rendre ott vannak a vb-ken, valószínűleg kiélvezik a lehetőséget, hogy utazhatnak és világot láthatnak, de sportszakmai szempontból nem sok vizet zavarnak.

Horvátország már több mint minőségi ugrást képvisel. Szomszédainkkal tavaly az Eb-n egyszer, az olimpián kétszer is megmérkőzött a magyar válogatott, és a kontinenstornán döntetlent ért el, de sajnos annak a meccsnek volt a legkevesebb tétje a három közül. Londonban a csoportkörben és a bronzmérkőzésen is vereség jutott a mieinknek. Slavko Goluza ezúttal is világklasszisokból álló gárdát hívhatott össze, kezdve a veszprémi Mirko Aliloviccal, Domagoj Duvnjakon és Blazenko Lackovicon át Igor Voriig.

Spanyolország szintén a legeslegjobbak közé tartozik, még akkor is, ha például Javier Hombrados, Raúl Entrerrios és Cristian Ugalde sérüléseik miatt nem lehetnek ott a keretben. Helyettük ott lesz mondjuk Sterbik Árpád, Carlos Ruesga és Viran Morros. Vagy épp Julen Aguinagalde, aki ott volt az IHF top 5-jében az Év játékosa választáson. A csapatukba a legtöbb tagot egyébként messze a Barcelona küldi, de akik nem onnan jönnek, azok más spanyol, francia és német élcsapatokból.

Végül Algéria lesz az utolsó ellenfél a csoportban. Addigra remélhetőleg minimum két győzelmen túl lesznek a mieink, bravúrral hármon is, és az algériaiak sorsa is eldől már, azaz sok tétje nem lesz a mérkőzésnek. Ha mégis, akkor hasonló dolgok vonatkoznak erre az ellenlábasra is, mint Egyiptomra: kellemetlen, erőszakos, gyors harcmodor, de taktikai képzetlenség és a miénknél rosszabb erőállapot. Azaz, ha fontos lesz a két pont, még mindig reálisan megszerezhető lesz. Sőt, elvárható is.

Forrás : http://www.hatharom.hu/article/4a2413-kiserletezve-sem-ragadhat-benn-a-mocsai-csapat-a-csoportkorben

Fotók : AFP , MTI






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!