NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Kókuszos tejberizzsel töltött ostyagolyók

Vegalife


tejberizsgolyók.jpg

Van egy köztársaság a Csendes Óceán térségében, amelyet 18 100-nál is több sziget alkot. További érdekessége, hogy ezek a szigetek az egyenlítő mindkét oldalán helyezkednek el. Ez a köztársaság nem más, mint a világ negyedik legnépesebb országa, Indonézia. Ugyan nem jártam még ott (sajnos), de valahol olvastam, hogy az indonéz emberek szerint annyi módon lehet a kókuszt felhasználni, mint ahány nap van egy évben. Természetesen ők nem csak az ételkészítés lehetőségeit tekintik felhasználásnak, hanem más alkalmak is adottak rá. A kókuszdió húsa, amellett, hogy rendkívül tápláló, pozitív hatással van a nemiségre is. A kókuszpálma rügyét zöldségként fogyasztják. Gyökereit népi gyógyászatban használják a dizentéria (vérhas) gyógyítására, héját fűtésre és hajfesték (fekete) készítésére  is hasznosítják. Leveleit csónakok készítéséhez alkalmazzák (többek között), rostjaiból szőnyegeket, kosarakat, lábtörlőket fonnak, s ne feledkezzünk meg a matracok készítéséről se: “A kókuszrost szálai cellulóz alapú anyagból vannak, így könnyű és rugalmas. Mikor táblákba foglalják, ezekből a rostokból pár centis rétegeket fektetnek egymásra és latexszal permetezik be őket. Így a véletlenszerűen elhelyezkedett szálak még ruganyosabbá válnak. Az így kialakított matracszerkezet moly-, baktérium- és poratka-álló.” (Kókuszmatrac készítése a Wikipédia szerint.) Mindezek tudatában mi is igazat adhatunk annak a mondásnak, miszerint, “aki kókuszpálmát ültet, edényt, ruhát, ételt és italt, saját maga számára lakhelyet, a gyermekek számára örökséget ültet”. Ugyan meglehetősen szokványos, hogy húsából készített reszeléket elsősorban sütéshez, főzéshez használjuk, mégis egy nem szokványos receptet mutatok be azzal, hogy “ostyagömböket” töltök meg kókuszos tejberizzsel. Kissé hasonló íze lett, mint a raffaeló-golyóknak, noha nem mártottam bele már semmibe, hogy egy külső “ruhát” is kapott volna. Így is hihetetlenül gyorsan elfogyott.

A recept:

Hozzávalók:

  • 30 dkg barna rizs
  • víz
  • 4 dl kókusztej vagy más növényi tej
  • édesítőszer (nyírfacukor vagy stívia vagy gyümölcscukor, stb.)
  • 1 teáskanál biocsicsóka sűrítmény (opcionális)
  • 5-10 dkg kókuszreszelék
  • mandula és/vagy aszalt gyümölcs (pl: meggy, áfonya, stb.)
  • 1 citrom vagy narancs lereszelt héja (opcionális)

 

Elkészítés:

A rizst miután jó alaposan átmostuk, közepes lángon feltesszük főzni úgy, hogy a víz éppen ellepje. Amikor a vizet magába szívta, felöntjük a kókusztejjel és tovább főzzük, de olykor-olykor megkeverjük, hogy ne égjen le.
Amikor a rizsszemek megpuhultak, hozzákeverünk ízlés szerinti kókuszreszeléket (mi jó kókuszosan szeretjük). Nem kötelező, de biocsicsóka sűrítményt is adhatunk hozzá, valamint édesítjük számunkra megfelelően. Reszelt citrom- vagy narancshéjat is szórhatunk bele, különlegesebb ízhatás kedvéért.

Amíg a rizs a fentiek szerint megfő, van idő és lehetőség arra, hogy a megvásárolt ostyaformákat ollóval kivágjuk.

A félgömböket megtöltjük a kókuszos tejberizzsel, a közepébe pedig aszalt meggyet/áfonyát vagy egész mandulaszemet teszünk. Én mindkettővel kipróbáltam és nem tudnék választani, melyik a finomabb.

Az elkészült golyókat levegősen tegyük tálcára, így könnyebben megszikkadnak a hűtőben és nem lesz puha a külsejük.

Ilyen ostyalapot általában százforintos (egy eurós) boltokban szoktam látni.

ostyák.jpg ostyavágás.jpgEz az egy Praliné Zsuzsi fotója
kókuszostejberizs.jpg tejberizsesgolyók.jpg

 






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!