NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Mátyás király trónra lépése

Gy. Horvath Karoly



 

Gondolatok a konyhában

 

555 éve lépett a trónra, és 570 évvel ezelőtt született Mátyás, az igazságos magyar király, népmesék, legendák hőse. Oly nagy szeretetnek örvendett a nép körében, amilyenre Szent László óta nem volt példa. Legendák, mondák maradtak fenn, még olyanok is, amik meg sem történtek vele. Toldi Miklóssal bizonyosan nem találkozhatott, ám még olyan történeteket is mesélnek, amelyekben együtt harcolnak.

Királlyá választásakor érett férfiak versengtek a trónért. Apját, az elhunyt Hunyadi Jánost az ország megmentőjeként tartották számon, fiától azt várták, hogy még több jót tud tenni hazájáért. Míg a királyválasztó gyűlésen a főurak egymás táboraival versengtek, addig a pesti nép már királyként ünnepelte a legkisebb Hunyadi fiút. A pártoskodó főurak a nép akaratával szembeszállni nem mertek. „Elnémítani pedig nem tudták a gyermekeket és a népet. Nagy csoda számba ment az is, hogy gyűlésükön a főpapok, főurak, nemesek és követek még ki sem kiáltották Mátyást királlyá, a pesti főegyházban, bizonyára isteni intésre, a papi testület nagy örvendezéssel és buzgó énekléssel adott érte hálát a legjobb és legnagyobb Jézusnak, szentséges szülőanyjának és mind a hazai szenteknek. Midőn aztán nyilvánosan kihirdették, egész Magyarország örvendezésre, ünneplőre fordult. Falvakban és városokban, fiatalok és öregek nyíltan adták jelét örömüknek; királyaikat soha még így nem ünnepelték. Trombitával, dobbal, síppal, tánccal és énekszóval vigadoztak s napokon át kiáltozták örvendezve: Éljen Mátyás király! Éljen a haza atyjának fia! Éljen szabadítónk fia! Éljen Corvinus János ivadéka! Éljen Mátyás, a mi reménységünk! Éljenek Pannónia főemberei, mert őt megválasztották! Éljen Magyarország! Ő szabadít meg minket az idegenek kegyetlen uralmától! Ő győz majd, miként atyja, a törökön! Ő védelmez meg minket a csehek rablásaitól és pusztításaitól! Ő űzi ki a lengyeleket s töri meg a németek gőgjét!” (Bonfini)

Az ifjú Mátyás ekkor Prágában tartózkodott, a cseh király fogságában. Egy erős szövetséges barátságának reményében és némi készpénz hatására Podjebrád György az ifjú uralkodót a fogságból elbocsátotta, lánya révén házassággal pecsételte meg a királyi szövetséget. Szilágyi Mihály nagy sereggel vonult unokaöccse elé a morva határhoz, és sietve kísérte haza, hogy még a jégzajlás előtt a Dunán átkelhessenek.

Bonfini meglepetésének ad hangot, hogy amíg a nyugati királyok soha nem mentek a nép közé, némelyiket még megmutatni se volt szabad, nehogy elveszítsék tekintélyüket, addig ezt a tizenöt éves fiatalembert személyesen, nagy szeretettel üdvözölték a tömegek, és királyként tisztelték: „Amerre csak mennek, a falvakból, városokból fiatalja, öregje éljenezve fut elébük; mindenütt hallatlan ünnepséget rendeznek. Anyókák, gyermekek, vének és paraszti népek özönlik körül Mátyást, köszöntik a királyt, kezét, lábát csókolják, áldást, boldogságot kívánnak. Mindenfelé kiáltozzák: ő Magyarország reménysége, a földkerekség gyönyörűsége, a haza szabadítója, Magyarország üdve. Az ujjongó, ünneplő sokaság közepette Mátyás oly szeretetre méltóan, kedvesen, nyájasan viselkedett, hogy csodával határos módon hódította magához a nép lelkét. Atyja emlékéért kijárt neki a hála; ezt közvetlenségével és koraérett gyöngédségével annyira növelte, hogy mindenki keblét szeretetre és tiszteletre lobbantotta maga iránt. Bátyámnak, apámnak, anyámnak, nénémnek szólította őket. Szívesen engedte, hogy bárki megölelje, megcsókolja; inkább a mások, mint a maga boldogságának örvendezett. A katonák közt illő méltósággal, ám nyájas derűvel forgódott, de olykor-olykor komoly szóval buzdította is őket a közelgő háborúra s állandóan a dicsőségszerzésről szólott.” (Bonfini)

Később ezt írja róla: „Miután palotáját elfoglalta, figyelmét az ország ügyes-bajos dolgainak elsimítására fordította. És már kezdetben mindenki várakozásának csodásan megfelelt, szerte dicsérte mindenki az ifjú jótulajdonságait: kora ellenére kezdettől fogva oly derekasan viselte a királyi méltóságot; még azokat is megbékítette megjelenésével, akiknek érzülete szemben állt vele. Vitéz János váradi püspök, Szécsi Dénes érsek s a többi püspök sohasem tágított oldala mellől. Ugyanígy tett nagybátyja, Szilágyi Mihály, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László, Szokoli Péter és egyéb atyai barátai, ügyelvén arra, hogy fiatalságából kifolyóan valami olyat el ne kövessen, mely méltóságához nem illő. Viszont ő maga kezdettől fogva fontos dolgokban soha sem határozott a főpapok, atyai barátai és a főurak megkérdezése nélkül; akár a tanács elé vitte az ügyet, akár a nép elé, mindenki csodálta, mily komolyan beszél. Amikor a főpapokat, főurakat meghívta, hogy véleményt mondjanak, figyelmesen és buzgón hallgatta szavaikat. Ha észrevette, hogy az országatyák irigységből vagy álnokságból összekülönböznek, kellő tisztelettel korholta őket. Olykor azonban szándékosan is tűrte egyesek versengéseit és nézeteltérését, tudva, hogy azok az ország javára szolgálhatnak. Sőt mások szavait oly elmésen cáfolta, tanácsaikat úgy helytelenítette, hogy ki-ki szégyellte a maga véleményét s ezt őszintén meg is vallotta. Előbb csak atyja emlékezetéért szerették, de hamarosan tisztelni és hallgatagon becsülni kezdték; a beléje vetett reménység nemcsak megerősödött, hanem még gyarapodott is. Gyakran kijavította gubernátori tisztet viselő nagybátyját is, ki kénytelen volt véleményén változtatni, noha azt szerette volna, ha őt tartják minden dolgok fő-fő intézőjének.

Nemcsak saját udvarában kellett tekintélyt kivívnia az ifjú uralkodónak, de a külpolitikában is. Három irányból támadt az ellenség, nyugatról a német, délről a török, északról egy Griska nevű cseh pártütő. Ez utóbbi „szelídíthetetlen elméjét megszelídíti”, szövetségesének megnyerte, a lázadó rablóvezér később állhatatos és hűséges vitéznek bizonyult. A másik két vert sereg vezére pedig hírül vitte uralkodójának, hogy a magyar király csak az évei száma szerint fiatal, de a hadiszerencse mellette áll. Mátyás ezektől a háborúktól nem ijedt meg. Tudta, ha veszít, ellenfelei csak egy tapasztalatlan ifjút vernek meg, míg ha nyer, azzal igen nagy dicsőséget szerez magának, ahogy az meg is történt.

Így kezdte az uralkodást Corvin Mátyás, aki életében még annyi dicsőséget szerzett, hogy tán több szó esik róla, mint az összes többi királyunkról együttvéve. Zrínyi Miklós ezt írta róla: „Saskeselyűket kergetett, és azoknál magasabban járt vitézséggel, serénységgel, az ő tekintete oroszlánhoz hasonlított, az ő hadi tudománya mindent meghaladott, az ő jóságáért a föld jól termett, és az ország az egész ország-világ előtt tündöklő volt.

Nemcsak a magyarok, de az országában élő többi nemzetiség fiai is jó emlékezetükben őrzik. Érdekességképpen egy délszláv népmondát mesélek el röviden. Mátyás egy nagy csata után maradék katonáival a Budai-hegyhez vonult, mely megnyílt előttük. Mátyás bevonult a hegy üregébe. Azóta egy kőasztal mellett alszik ott lent, egy aranytallér van előtte az asztalon, a tallér köré nő a szakálla, ami már erősen megszürkült. Mikor a király szakálla a tallért háromszor körüléri, újra felébred, felébrednek vitézei is. Együtt mennek vissza a rétre, ahol a nagy hársfa állt, amelyik már rég kiszáradt, de amikor Mátyás odaér, újra kizöldül. Azon a réten várják az összes császárok és királyok azért, hogy megválasszák: a világ összes népének királya lesz Mátyás, és az egész földön egy hit fog uralkodni.


 

Gondolatok a konyhában

 






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!