NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Pangasius

Gy. Horvath Karoly



Gondolatok a konyhában

A pangasius gyakran negatív szereplő a hírekben, ám pozitív szereplő a konyhában! Magyarul a cápaharcsa névre hallgat. Hazánkba vietnami importból kerül, a Mekong vidékén vadon is él.

Jó hírét külföldi eredetű újságcikkek kezdték ki. Felróják, hogy a hozzánk kerülő pangasius tenyésztelepekről származik, ahol szennyezett vízben, nagy zsúfoltságban, gusztustalan táplálékon hizlalják a halat. És az újságíró az ilyen húst bizony meg nem enné, mert szerinte emberi fogyasztásra alkalmatlan. Nyilvánvaló túlzásokat is olvashatunk ezekben a cikkekben, például, hogy a tenyészetekben a halsűrűség négyzetméterenként nyolcvan darab. Igen, és nem patkolnak el az oxigénhiánytól, hanem kövérre híznak? De mesés….

cápaharcsaEzzel szemben a sajtóhírek hatására kezdeményezett laborvizsgálatok olyan eredményeket produkáltak, melyek szerint ennek a halnak a húsában nincs semmi olyasmi, amit ne lehetne megenni. Így hát felmerülhet a gyanú, hogy a rágalomhadjárat mögött üzleti érdekek állnak. Tény, hogy az olcsó és jóízű vietnami cápaharcsa igen kellemetlen konkurenciát jelent az európai halászoknak. Gondoljunk a spanyol uborka esetére, melyet a németek felelőssé tettek bizonyos megbetegedésekért. Mire kiderült, hogy a fertőzés forrását nagyon is a saját házuk táján kell keresni, addigra az akció elérte a célját, a spanyol uborka eladhatatlanná vált. Vagy gondoljunk a magyar libamájra, mely a francia libamáj vetélytársaként volt jelen a piacon. Jött egy „állatvédő”, vagy inkább piacvédő társaság, és telesírta az írott és elektronikus médiát azzal, hogy szegény magyar libákat tömik, és ez állatkínzás. Ezzel szabaddá vált az út a francia libamáj számára. Arról nem esett szó, hogy a francia libákat is tömik, csak azokat géppel. Láttam már magyar libatömést és franciát is, tanúsítom, hogy a kettő közül az egyik valóban brutális állatkínzás.

No de akiknek elment az étvágyuk attól, hogy megtudták, hol él és mit eszik a cápaharcsa, azoknak van ám egy rossz hírem. A túlhalászás miatt már szinte minden fajta halat tenyésztenek, hogy legyen bőven, és a halakat bizony nem kristálytiszta vízben tartják, és nem is mannával etetik őket! Bármilyen halat veszel, nem tudhatod, hogy az tápos tenyésztett hal, vagy a tengerből fogták-e ki, ahol az illegálisan elsüllyesztett ipari hulladék levében lubickolt. Szóval bármit eszel, akár húst, akár növényi eledelt, jobb, ha nem tudod, honnét van, nem kell annyira kényesnek lenni, na.

Irányítsuk inkább figyelmünket arra, hogy a pangasius finom. Gyorsan megsül, hamar és változatosan elkészíthető. Bolondok is lennénk meg nem venni és meg nem enni! Jó rántva, sütve, párolva, főzve ugyan még nem próbáltam, de egyszer juszt is belerakok egy szeletet a halászlébe! Saját kedvencem: vajban megpárolom, fokhagymával és bazsalikommal. Felséges!Pangasianodon_hypophthalmus

Magáról a halról érdekességképpen elmondom, hogy csak akkor nő meg nagyra, ha van élettere. Kis medencében kicsi marad, nagy vízben másfél méteresre és negyven kilósra is megnő. Ezt a tulajdonságát kihasználva és szép cápaformája miatt akváriumban is tartják, díszhalként, ugyancsak cápaharcsa néven. Egyeseket tán rossz érzésekkel tölthet el az a felismerés, hogy a vacsorára szervírozott hal ugyanaz a fajta, amelyik házi kedvencként úszkál az akváriumában. Igen, megértem, szomorú történet. Megnyugtatásképpen elmondom, hogy ez csak a cápaharcsával van így, a guppival és a vitorláshallal ilyen nem fordul elő!


Gondolatok a konyhában






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!