NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Robbantsunk? – Szécsi Noémi, Utolsó kentaur

Horváth Tímea (Camino)


Robbantsunk?

SZÉCSI NOÉMI – UTOLSÓ KENTAUR

 

Egy kentaur. Egy kortárs anarchista csoport felvett motívuma. Mindannyian egyek közülünk, kiknek nem eposzi tragédiákkal kell viaskodniuk, hanem hétköznapi problémáikkal küzdenek. Munkát vállalnak biciklisfutárként, és élik a hétköznapinak nem mondható életüket – a lány Amerikában modellkedik, fiú1 börtönbe kerül, fiú2 és fiú3 megvalósítják az anarchisták célját, robbantanak.

„Hova tartozzunk?” Melyik ideológiát kövessük?” – rajzolódhat ki kérdés a tudatukra ébredő fiatalok fejében. A regényben – avagy társadalmi lektűrben – a főszereplő négy fiatal már megtalálta a választ, anarchisták. Kritizálják  a különböző látásmódokat, lázadnak, és harcolnak a mára kialakult rendszer ellen a maguk kicsinyes, hétköznapi módján. Rongálják a várost, és bosszantják az embereket, akikről úgy hiszik, bemocskolják az egykor szép és élhető Budapestet. Kettős életük paradox, nevetségesen kisstílű. Nappal rendes polgárokként élnek, tisztességesen dolgoznak, éjjel pedig a kentaur szimbólummal felvértezve járják a város utcáit és szolgáltatnak igazságot öncélúan, a maguk módján.

Valójában, az első ránézésre buzdító, vérpezsdítő történet a küzdésről és a szimpatikus nacionalizmusról szól, amely a kezdeti melengető érzésből mélyrepülésbe csap át, és becsapódik az egysíkú valóságba. Az erőteljes hittel átszőtt dübörgő ordítások a nemzetért, suttogásokká halkulnak. Hitelét veszti a regény alapgondolata, ironikussá válnak a kezdeti, igaznak hitt elvek. Hiszen, hogyan is hihetnénk, azoknak a „lázadóknak”, akik utálkoznak a BKV ellen, miközben tisztes polgárként jeggyel vagy bérlettel utaznak.

Az egész történet ellentétre épül, szavakkal győzködnek, tüntetnek a mindenség ellen, míg a való életben kisszerűen meghunyászkodnak. Egy furcsa zűrzavar, egy egészen elgondolkodtató káosz az egész. Szécsi Noémi Utolsó kentaurjával tükröt tart az olvasó elé.

Az emberi mentalitást a káosz, károgó, önző vinnyogás, felületes lázadás jellemezheti.

„Milyen jó lenne, ha egyszer tényleg felrobbanna ez az egész!” – suttog a történet a füledbe, majd elgondolkozol. Valóban? Számít, mi a településünk neve, milyen épületek tarkítják, vagy épp csúfítják a látképet, milyen autók parkolnak a mozgáskorlátozottak parkolójában, vagy az igazán fontos az, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz és a környezetünkhöz? Észrevesszük a nagy szavak valódi kicsinyességét, és némely ideológia nagy elveinek gyerekességét?

Szécsi Budapest-regénye kaotikus lenyomatot ad a fiatalok lázadás-próbálkozásairól, a kialakult ideológiák buktatóiról. A várostörténetet végigkíséri egy zűrzavar, melynek tetőpontja maga a befejezés. Nincs lezárás, nincs jó megoldás. Menekülés a reménytelen illúzióba vagy kapaszkodás az elveszett labirintusba.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!