NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Szabadon

Medve Monika


 
 
 

Legyünk élettársi, szerelmi, plátói, szexuális, baráti vagy bármely más kapcsolatokban, kétségkívül életünk egy- egy darabját osztjuk meg társainkkal. Akik többé- kevésbé előfordul, hogy korlátozzák szabadságunkat vagy akár mi az övékét!?

Éreztetjük- e , hogy megadjuk a kellő szabadságot a másik félnek? Képesek vagyunk tényleg úgy érezni, hogy nem függünk a másiktól és akár cselekedeteitől? Hagyunk elég friss levegőt barátainknak, szerelmeinknek, szüleinknek, párunknak vagy akár ágyasunknak?! Legelsősorban, önmagunkat képesek vagyunk megszabadítani a káros birtokló, féltő és aggódó érzéseinktől?

A szabadság utáni vágy mindenkiben ott van. Tőlünk függ, hogy a feszültséget keltő érzéseket, mennyire engedjük lelkünkben eluralni…

Bár szeretnénk életünk összes területére kivetíteni önfeledt érzéseinket.  De! Ha már, alig koncentrálunk a munkánkra, alig eszünk és egyetlen mozdulatunkból sem hiányzik akár az imádott másik félről való “álmodozás”. Aligha lehet felszabadult állapotnak nevezni…főleg ha erre az egész napunk rá is megy.

Bármilyen kapcsolati forma is legyen jelen, nem szabad szem elől téveszteni, azt a felismerést: nem csak a másik félről szól az életünk! Ő csak egy része életünk teljességének.

Ha hagyunk magunkra szánni, napi, akár 15 percet is… Ez idő alatt, elengedhetjük félelmeinket, ragaszkodásainkat. Ezenfelül a nap bármelyik fázisában ezt, meg is tehetjük. Elegendő hozzá egy jóleső, nagy levegővétel! Amibe csodálatos módon, bármely, számunkra nem szükséges gondolatot, érzést belefoglalhatunk. Magunkban összecsomagoljuk és hosszan kifújjuk.

Ez a pár perc nem jár kötelezettséggel. Foglalkozunk lelkünkkel- testünkkel- szellemünkkel tudatosan. Ekkor tapasztalhatjuk a későbbiek folyamán, hogy akár a házi munka, és a hivatalos ügyek intézése is felszabadítóan hat közérzetünkre. Így már nem csak a kapcsolatainkban vagyunk vidámak, hanem az addig fárasztónak tűnt események is akár, energiaforrássá válhatnak húzós napjainkon.

Amikor felszabadultak vagyunk, magunk számára is elviselhetőbbé válunk.  Ami annyit jelent, hogy bármit teszünk is, azért tesszük, mert örömünket leljük benne. A továbbiakban, újult erővel szabadon fellélegezve tehetjük tovább teendőinket!






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!