NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Szegény ember, gazdag ember

Gy. Horvath Karoly



Gondolatok a konyhában

- A gyerekeim már lediplomáztak és mindketten dolgoznak. Jó szakmát tanultak, és jól keresnek, sikeresek. A te gyereked hol is tanul? Igen? És ezzel a végzettséggel mit tud kezdeni? Nem gondoltatok arra, hogy szakot váltson? Még elsőéves igaz? Nem lenne késő.
- Tudod én nem hiszek a karrier fontosságában. Azt szeretném, ha a gyerekem elsősorban elégedett, boldog ember lenne, és addig is azt tanulná, amihez kedve van. Négy év múlva végez, még az is lehet, hogy pont az ilyen végzettségű embereket kapkodják akkor majd lasszóval.
- Nem lehet ilyen felelőtlenül gondolkodni. Be kell biztosítani a jövőjét, gondoljátok ezt végig.
- És most ki tudja megmondani, melyik szaknak van jövője? Munkanélküli közgazdászból és jogászból van annyi, mint a tenger, pedig állítólag ezek menő szakmák. A számviteli főiskola friss diplomásai minimálbérért dolgoznak a könyvelőirodákban napi tizennégy órát. Ezért aztán nagyon érdemes volt tanulni, ugyanennyit kapnának nyolc órában takarításért. Tudod volt egy ismerősöm, akinek a húga link volt. Gimiben nem vette komolyan a tanulást, szeretett szórakozni. Nem is vették fel menő egyetemre, hanem elvégezte azt a főiskolát, ahová bejutott. Utána a postára ment dolgozni, a tanult szakmájában nem tudott elhelyezkedni. És egyszer csak rájöttek a postán, hogy nem hülye, előléptették, beiskolázták, és most valami főnök ott.
- Ehhez szerencse kell, hogy valaki felfedezze és felkarolja. Nem lehet erre építeni. Mondom, menjen át a gyerek olyan szakra, amivel pénzt is tud keresni.
- Úgy gondolom nem is az a lényeg, hogy felkarolták és előléptették, hanem az, hogy azt csinálta, amihez kedve volt, és egy boldog ember. Én is azt szeretném, ha a gyerekem egy boldog, elégedett ember lenne. Nem féltem, mindig is teljesültek az álmai, és nyert, amikor kockáztatott. A diplomájával is így lesz.
- Mesevilágban élsz. A mai világban nem lehet így gondolkodni.

2.

Azon gondolkodtam, akinek sok pénze van, stabil állása, vajon tud-e magának szabadidőt venni? Nem tud. Akkor mire jó a pénz, ha még szabadidőt se tud venni? Néhány éve volt a megyénkben egy több napos téli áramszünet. Sok házban leállt a fűtés, mert a legtöbb helyen elektromos vezérlésű. Akkor elgondolkodott néhány jómódú ember, hogy hiába van sok pénze, nem tud meleget venni. Ahogy szabadidőt se lehet venni, úgy meleget se. Tovább megyek. Vajon messze van-e egy olyan idő, mikor pénzért nem lehet élelmet venni?

Axiómaként hangzik el úton útfélen, hogy az embereknek szükségük van munkahelyre. Gyakorlatilag nincs már szükség arra, hogy jutalommal, prémiummal motiválják a dolgozókat, elég, ha kilátásba helyezik nekik azt, hogy elveszíthetik az állásukat, és ezzel a ki nem mondott zsarolással bármit megtehetnek velük. Pedig hirtelen mennyi szabadidejük lenne!. Amit most nem tudnak megvenni. De valamiért a többség szívesebben fordítja figyelmét a dolog kellemetlenebb oldalára.

3.

Sokan szívesebben utaznak nyugat felé, az úgymond gazdag országokba, semmint keletre, szegény helyre. Három rövid történetet mesélnék el ezzel kapcsolatban.

Bécs határában tévedtünk el, Korneuburgba tartottunk. Megkérdeztünk két elegáns osztrák urat, merre kell mennünk. Ők először felháborodtak azon, hogy útitársam hibásan mondta ki a városka nevét, mert az nem korneburg hanem kárnájburg, aztán kis duzzogás és pufogás után mutatták az irányt, merre menjünk. Elindultunk arra, és jó tíz kilométerrel odébb döbbentünk rá, hogy az ellenkező irányba küldtek el minket, szemrebbenés nélkül.

Néhány évvel később Kolozsváron tévedtem el, még Funár idejében. Megálltam útbaigazítást kérni, de valószínűleg rossz helyen, mert rögtön jött egy morcos román parkolóőr, nagy hangon kiabálva, hogy menj innen magyar, takarodj magyar. Mondtam, hogy minden vágyam továbbhaladni, de előbb mondja meg, melyik út vezet Torda felé. Mutatta. Elindultam arra, és láss csodát, az út nem Nagyváradra, nem Zilahba és nem is Szászrégenbe vezetett, hanem pontosan Torda felé.

Később még ennél is keletebbre történt, Gyimesfelsőlokon, hogy barátaink rövidítették az utat a hegyről lefelé, de a faluba érve szembesültek azzal, hogy csak akkor jutnak ki a közútra, ha keresztül mennek egy magánterületen. Bekopogtak egy nénihez, hogy csókolom, jöttünk a hegyről, szeretnék kimenni az útra, megengedi-e, hogy átmenjünk a telkén? A néni pedig széles mosollyal: a jó Isten áldja meg magikat! A Csíksomlyói Szűz segítse!

Legszegényebb hely az, ahol még egy jó szóra sem telik.


Gondolatok a konyhában






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!