NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Tagore egyetemet látogat

Pete László Miklós


Rabindranáth Tagore, a világhírű indiai költő és polihisztor sokfelé megfordult. Hazánkban is járt, rokonszenvezett velünk, és sohasem felejtette el, hogy Korányi professzor kigyógyította a szívbetegségéből.

Az általa alapított santiniketani egyetemre meghívta hazánk egyik legnagyobb orientalistáját, Germanus Gyulát (és a feleségét, Hajnóczy Rózsát). Germanus professzor évekig dolgozott Indiában.

Tagore egyszer valamelyik európai országban látogatást tett egy nagy hírű egyetemen. A rektor kísérte, aki az ünnepi alkalomra összes kitüntetését magára öltötte. Szinte csörömpölt a tömérdek éremtől. Közben nem mulasztotta el felsorolni azon ötven akadémiát, amely a tagjává választotta.

Tagorét egyre jobban fárasztotta. A hiú tudós ezt nem vette észre, és egyre jobban belelovallta magát az öndicséretbe. A személyes vagyonával is hosszen kérkedett.

Tagore sorra végigjárta az elegáns, remekül felszerelt előadótermeket, laboratóriumokat, könyvtárakat. Elhűlve állapította meg azonban, mennyire szegények a hallgatók. Rongyokban járnak, süt róluk a nyomor.

Tagore nem szerette az üres udvariaskodást. Tüstént szóvá tette a diákok nyomorát.

A rektor mérgesen nézett rá. Rossznéven vette. Tagore ismételt, határozott kérdésére valami olyasmit válaszolt, hogy a hallgatók zöme semmirekellő, részeges fráter, eszik a pénzt, és az ország szégyenei.

- Ha semmirekellők, hogyan boldogulnak az egyetemen?

Erre nem lehetett jól válaszolni. A rektor ötölt-hatolt.

Tagore szigorúan mérte végig.

- Én másképp látom – mondta ridegen. – Ön tele van kitüntetéssel, és gazdag ember. Én is alapítottam egyetemet, és nem tűrném, hogy a hallgatóim nyomorban éljenek, pedig ők eleve szegényebbek, mint az önök hallgatói. Gondoskodom róluk, ahogy önnek is kellene. Ön és az egyeteme olyan fa, amely nem terem gyümölcsöt.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!