NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Újabb részlet – XXXII.

Pete László Miklós


KONSTANTINÁPOLY, 1665. szeptember 16. szombat

Brankovics György  deák még mindig rettegett. Nagyon sok ismerőse tűnt el az íródeákok közül, a megmaradtak megszeppentek, mindenki félt. És egyedül ő tudta, miért vágtak rendet közöttük. Hozzá nem ért el a bosszú, mert nem beszélt. Teremtett lélek se tudta Sztambulban, hogy éppen ő értesítette Zrínyi Péter urat.

Viszont a tatár ott veszett a Mura mellett, a halottakat már ezer kivégzéssel sem tudja feltámasztani a pogány.

Brankovics deák, amikor erre gondolt, elégedettséget érzett. Mintha maga is ott lett volna télen a folyónál, mintha ő is fegyveres kézzel aprította volna a tatárt. Csak a szobája sarkában, egyedül mert erre gondolni, és ilyenkor tüstént elöntötte a boldogság.

Bárcsak segíthetne még! De hogyan?

Ha lehet, még óvatosabb volt, mint eddig. Szavát is alig lehetett hallani. Beszélték városszerte, hogy Köprülü Ahmed nagyvezír a velenceiek ellen készül, hogy a jövő nyáron vitorlát az új flotta, a főparancsnok személyesen hajózik Kréta szigetére, hogy végre befejezze a háborút, és megalázza Velencét. Ha az Aranyszarv-öbölben sétálgatott, maga Brankovics is látott épülő hadihajókat, a harci készület ezer jelét.

Ha a készülő flotta a nagyvezírrel Kandiába megy, a velenceiek aligha tarthatják magukat tovább, és a félhold ismét terjeszkedik. Hogyan lehetne ezt megakadályozni.

Azt mondják, a magyarok nem ismerik ugyan el a vasvári békét, de a császár suba alatt úgyis keresztülviszi azt a Portával. Efelől nem aggódott egyelőre a török. Sőt, Zrínyi Miklós rovására élcelődött. A gonosz, nyughatatlan Zerinoglu, a Próféta egyik legnagyobb ellensége haddal ment Lengyelországba, hogy segítsen a lengyeleknek egymást irtani. Jókat kacagtak ezen a török előkelőségek. Bárcsak maga is ott maradna! Bárcsak ne hagyna életben egy lengyelt se!

Brankovics György deák mosolyogva meghallgatta ezeket a beszédeket, még udvariasan nevetett is, ha azt várták tőle, mint aki teljesen érdektelen.

Arról is locsogtak, hogy a kanizsai pasa parancsot kapott, próbáljon lest vetni a Lengyelországból hazaérkező Zrínyi Miklósnak. Ezen szívből nevetett. A kanizsai pasák évtizedek óta próbálják tőrbe csalni Zrínyi uramat, miért éppen most sikerülne?

-         De most nagyon felkészül ám! – fontoskodott a török hivatalnok. – A nagyvezír külön parancsot küldött neki.

Brankovics bólintott, és finoman elmosolyodott a bajsza alatt. A másik úgy vélte, ez a derék íródeák éppen úgy derül a híres magyar várható vesztén, mintha maga is török lenne, és elégedetten hagyta ott.

Brankovics később is hallott efféle híreket.

Szeptember első napjaiban meglepetés érte.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!