NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Üzen a múlt vagy inkább a jövő…

Lena


Üzen a múlt vagy inkább a jövő…

múltjövő

Úgy néz ki, hogy ismét egyre több álmomra emlékszem, ami nem tudom, hogy jó vagy rossz, mert bizony sok felzaklat, s mikor éjjel lekörmölöm, nem tudok aludni utána…

Amit az éjjel álmodtam, az sem volt piskóta, ismét olyan volt, mint egy film, pedig épp tegnap volt az, hogy még a tévé sem volt bekapcsolva, nem is nézhettem ilyesmit, egy újságcikken kotlottam 22 óráig. Alig tudtam kiolvasni, amiket leírtam, mégis olyan élethű volt, mintha ott lettem volna. Nem írom le, mert ezt is fel fogom használni egy írásomnál majd.Egy mondatot azonban idézek az álomból, mert szó szerint így hangzott el:

“…mire a földiek felébrednek, már mindent át fogunk tudni hozni ezekkel a járművekkel.”

Az álom üzenete az volt, hogy semmi sem az, aminek látszik… ez nem újdonság.

A múlt is üzenget ám, ha úgy vesszük, mégis valami olyasmit érzek, hogy inkább időnként belelátok egy másik dimenzióba, csak ez még nem tudatos.

Nem is tudom, hogyan jött az ötlet, hogy Asztalos Johák munkáit más szemmel is nézzem. Van két fali tablóképe, ami ugyancsak belevág az őstörténetbe, amit mindig ki is emelek, de több alkotásán is találtam, találok motívumokat, amik erre utalnak. Nem volt tanult ember a mester, azt azonban el kell ismerni, hogy született tehetség volt, és autodidakta módon képezte magát minden téren. Akkoriban nem volt internet, nem volt annyi könyv, újság mint napjainkban, ő mégis olyan dolgokat látott, és közvetített, hogy mikor odakerültem nem is gondoltam volna. Egyre jobban kezdem érteni a művei üzenetét, igyekszem megfejteni a szimbólumokat is. Ez sem véletlen, hogy pont én kerültem oda, és én kezdem másként értelmezni az alkotásokat. Nyilván az elején megtanultam néhány dolgot, ma már olyan dolgokat mesélek az alkotásokról, amiket máshol még nem hallottak. Nemrégiben felfedeztem, hogy az egyik díjnyertes alkotásán az egyik kuruc egy turul madáron ül, vagy feltűnik az életfa szimbólum is. Vajon hogyan jönnek ezek az ősi szimbólumok a Rákóczi szabadságharchoz? Biztos, hogy nem ok nélkül faragta oda őket.

Az alábbi képe a Vérszerződés. A hét ősvezér korhű ruhában, az egyikük épp kupába engedi a vérét, de belelátunk az akkori életvitelbe, látjuk a sátrakat, a lovas életet, a szabad tűzön főzést, feltűnik a táltos is. Néha sámánt mondok, a sámánok hitéből táplálkozott a táltos hit, mely kimondottan magyar, hun, szkíta eredetű kultúrákban volt jellemző.

 vérszerződés

Ha már az őstörténetnél lyukadtam ki, épp most olvasom újra Badiny Jós Ferenc: Jézus király, a Pártus herceg című könyvét. Először épp 10 éve, 2003-ban olvastam. Akkoriban nagy hatással volt rám, de koránt sem értettem minden betűjét. Leginkább csak megerősített, hogy Jézus nem volt zsidó, és hogyan változtattak meg a zsidók mindent, mert akkoriban épp azt tanultuk a főiskolán is. Egy katolikus embernek először ez hihetetlen volt. Most már újraolvasva értem szinte minden betűjét, ahogyan levezeti és bebizonyítja azokat a dolgokat, amiket sokan ma sem akarnak elfogadni.

Iskolás koromban nem nagyon szerettem a történelmet, és nem is emlékszem, hogy tanultunk volna a Pártus birodalomról. Pedig létezett, s mely nemcsak az Eufrátesz folyótól az Indus folyóig terjedt, hanem a héber hagyomány által Galileának nevezett terület és Samária is hosszú ideig pártos fennhatóság alatt állott. Akkor Adiabene néven volt ismert.

A 2012 sodrásában című regényemben magam is levezettem az őstörténet rövid változatát, ahogyan én hiszem.

“S akkor kik is azok a magyák, mayák?

A szumírok (médjek), etruszkok, pelazgok (Görögország őslakói), ősegyiptomiak vagy mazzarok, hetes országbeliek (hettiták), philisteusok (palesztinok), királyi szittyák vagy fehér hunok, távol-keleti hunok (Shing Nu-k, ejtsd sing-nyu), palócok, jászok és a mai magya-rok.”

Alapos oka volt a zsidó vallásra épülő római katolikus egyháznak, s a zsidóságnak is, hogy igyekeztek eltüntetni mindent, ami a pártusokra vonatkozott. A professzor úr nagyon jó könyvet írt, sok tudós társa is kutatott ezen a területen, akik segítették is, jó lenne, ha ezt tankönyvként oktatnák az iskolákban. Az tény, hogy nem könnyű olvasmány, de nekünk, magyaroknak, bárhol is éljünk a nagyvilágban, fontos tudnunk, hogy a magyarok őstörténetének fontos része az az időszak is, amikor Jézus született, élt és tanított, s főleg maga, a személye is.

Nem akarok idézni a könyvből, mert ez akkor érthető, ha végig elolvassa valaki. Most úgy érzem, még egy kirakós a helyére került. Az is igaz, hogy ha nem vagyunk még egy-egy írásra felkészülve, akkor nem is értjük. Én sem értettem tíz évvel ezelőtt úgy, mint most. Itt volt az ideje, hogy újraolvassam.

Október 18-án volt a Telihold, és én is csak később kapcsoltam, hogy a betegségem ismét ehhez kapcsolódott. De ez most nem múlt el egy nap alatt, s még mindig nem lehet tudni mi okozta. Hát, meg is ijedtem, meg nem is. 16-án éjjel aludni se nagyon mertem, és az maradt meg bennem, hogy majdnem meghaltam… Elmúlt, s holnaptól ismét dolgozom. Október 23. na erről is lehetne írni, de most nem teszem.

Amikor már végre kidobott az ágy, teljes erővel adatgyűjtésbe kezdtem, van is  mit olvasgatni, készül ki belőlem egy újabb történet – az “asztalfióiknak”, vagy méginkább az ÍRÁSAIM mappának. :) Az első két regényem két tárgy ihlette és Spanyolország és persze az álmaim. Ezt most csak az álmaim ihlették, no meg a tudásvágyam… Irány Hawaii.

Még nem értem a vonzalmamat a szigetekhez, de egyszer biztosan rájövök. Egy hosszú álomból írt novellám Tahiti szigetére visz, annak az a címe, hogy Jegy a pokolba. Nem publikáltam sehol eddig, az egyik kedves ismerősömnek nagyon tetszett, lefordította angolra is. Azért gondolom van köze hozzá annak is, hogy négy évig éltem egy szigeten, igaz, hogy csak a Földközi tengeren és nem a Csendes óceánon. S ahogyan elképzeltem Tahitit, mert amit írtam, szó szerint úgy is álmodtam, mostanában Hawaii-n járok álmomban, és mikor képeket láttam a szigetről, már nem is csodálkoztam azon, hogy olyan ismerős volt minden.

Ez Hawaii

Ez meg Tahiti

Ez meg Ibiza

Lehet, hogy nagyon nem is térnek el egymástól a szigetek, bár mindegyiknek megvan a sajátossága. Az tény, hogy csak olyan sziget vonz, ahol hegyek is vannak…

S egy rövid részlet a Jegy a pokolba c. írásomból.

– Mindjárt Tahiti szigetére érünk, a hajó idehozott bennünket, mert erre kértem. Látjátok ezeket a különös műszereket? Ezek segítségével határoztam meg az úti célt úgy, hogy nem volt térképem sem, de működött. Azért kell idejönnünk, mert a banya innen származik, én is itt születtem valamikor réges-régen. Nagy Tahiti belsejében, az ódon hegyek között él egy népcsoport, ahol még ma is középkori körülmények vannak, a környező látványos turisztikai élet ellenére. Rejtve vannak a világ elől, nem is tudnak a létezésükről. Margit, készülj fel, és ti is valamennyien, mert nagy átváltozásokon fogtok majd átmenni.

A hajó egyszer csak felemelkedett a vízről és a levegőben szállt, mi pedig ott álltunk, nem értettük, hogyan lehetséges ez, de kezdtük felfogni, hogy nem is kell mindent megértenünk.

Egy csodás vízesés mellett repültünk el, majd hatalmas hegyek közé szállt a jármű és megállt egy fennsík tetején. Mikor kiszálltunk, ismét egy csodának lettünk tanúi, mert Margit néni is a szemünk láttára változott át fiatal nővé, a ruhája is eltűnt és valóban úgy nézett ki, mint egy amazon, bőrtunikát, vállán pedig íjat viselt, hajában különös ékköves ékszer csillogott. Margit kezébe vette az íjat, és elővett egy nyílvesszőt, hogy kipróbálja. Egy közeli fára célzott, a nyíl azonban nem talált célba, mintha valamibe beleütközött volna, fél úton a földre esett.

– Elfelejtettem, hogy hálát adjak. Kedves fák, hálás vagyok, hogy íjat és nyílvesszőket adtatok nekem. Újra meg kell szoknom, hogy mindenért hálát adjak. – Alázatosan meghajolt a fák előtt.

Ő is készen állt arra, hogy harcba szálljon a banya ellen. Először nem vette észre a rámeredő kíváncsi tekinteteket, és hogy magyarázatot kell adnia a családjának. Mikor a lányára nézett, aki megrökönyödve figyelte, odament hozzá.

– Júlia. Bocsáss meg nekem, hogy nem mondtam el neked, ki is vagyok én. Édesapád sem nagyon hitt benne, most szembesült ő is azzal, ami valóban vagyok. A mágia embere vagyok, és az Átokhozó ellensége. Harminchárom évvel ezelőtt azt kaptam jutalmul, hogy halandó lettem, ezért férjhez mentem, és megszülettél te is, én pedig megöregedtem. Úgy látszik, hogy a sorsnak, és Benedeknek még szüksége van rám. Én is erről a szigetről származom. Bocsásd meg, hogy ezt most mondtam el, valahol reménykedtem benne, hogy erre sosem kerül sor, ám az élet útjait nem lehet teljesen előre tudni.

Elindultunk lefelé a fennsíkról. Sok emberrel találkoztunk, több nemzetiségből is. Hamarosan olyan helyre értünk, ahol kifestett bennszülöttek éltek, és nem volt nyoma civilizációnak. Egy különös fa állt előttünk, melynek nagyon széles volt a törzse, heten sem értük volna át. Benedek kinyitott egy ajtót, és beléptünk. Egy tágas helyiségben voltunk, ahol három férfi és egy nő fogadott bennünket. Örültek nekünk és egy másik ajtón vezettek ki bennünket egy csodálatos világba. Nem láttuk ezt a hajónkról sem, ez talán nem is a szigeten van. Elemi erővel hatolt a szépség a tudatunkba. Pompázatos növények vettek bennünket körül, és számos bennszülött. A fejemben szöget vert egy gondolat, hogy milyen szívesen elbújnék itt a világ zaja elől. Ez az igazi éden, a paradicsom. Az is eszembe jutott, hogy az elején azt mondták, hogy Pokolba megyünk, s lám, mégis a Paradicsomba kerültünk.

Az egyik férfi odajött hozzám, és egy gallyakból készült kunyhó felé vezetett. Ott egy bennszülött házaspár élt. Beljebb invitáltak, majd legnagyobb meglepetésemre egy reklámtáskát adtak a kezembe, s mikor belenéztem, abban gyermek papírpelenkák voltak. Azt kérdeztem, hogyan kerültek ezek ide? Azt válaszolták, hogy az én lányom hagyta itt őket.

– Az nem lehet, nekem még nincs gyerekem.

– Most még nincs, de majd lesz, és a gyermeked abból az időből járt itt, ami még a te időd szerint nem jött el. Tudod, nincs idő, csak ti még nem tudjátok ezt megérteni és elfogadni. Én ezt úgy élem meg, hogy a lányod most járt itt és hagyta itt neked ezt a csomagot.

S egy korábbi bejegyzésem, amit még Ibizán írtam…

Vár a szigetvilág






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!