NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Várakozás

Farkasanyo


 

Vasárnap elkezdődik az advent…a várakozás ideje.

Mikor gyerek voltam, nem volt adventi koszorúnk. Akkor valahogy nem volt divat. Vagy, csak nem olyan környezetben éltem…Nem is tudom, hogy miért, de nem volt.

A házakat sem díszítettük fel, nem voltak girlandok az ablakok körül és nem villogtak égők a korlátokon…

De, az adventet ismertük és tartottuk…esténként a pici konyhában a sparhelt platója vörösen izzott a lámpabúrára egy fejkendő volt kötve, hogy ne világítson az apukámra, míg ő alszik, mert éjszakára megy dolgozni…a testvérem az asztal mellett egy kislámpa fényénél tanul…az anyukám a félig elsötétített búra alatt egy hokedlin ül és sálat köt… Valakinek ez lesz a karácsonyi ajándék…én pedig a lába előtt, egy kisszéken ülve református énekeskönyvet lapozgatok és keresem az adventi énekeket…Ezek az énekek már a karácsonyt idézik. Az anyukámmal együtt, halkan éneklünk…halkan, hogy ne zavarjuk az alvó és tanuló “férfiakat”…

Nem volt adventi koszorú…nem gyújtottunk gyertyákat…de napról napra közelebb éreztük az ünnepet…A legszebb ünnepet…A szeretet és a békesség ünnepét…

Nem beszéltünk arról, hogy várjuk a Messiást, aki karácsony éjszakáján született a világra egy istállóban…nem beszéltünk arról, hogy Jézus Krisztus maga a SZERETET…nem beszéltünk semmiről… csak énekeltünk…és az ének elárasztotta a szívünket szeretettel, békességgel…Így vártuk a karácsonyt, a békesség és szeretet ünnepét…

Most csillog-villog minden. Az egész ház, a város, az ország, a világ…de nem biztos, hogy átélik az emberek azt a meleg várakozást, amit akkor a pici, meleg, félhomályos konyhában én átéltem…pedig az advent ezt jelenti…






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!