NEKÜNKSZÓL VÁROSOK


BUDAPEST    DEBRECEN    KECSKEMÉT    PÉCS    SOPRON    SZEGED    SZOLNOK

Viktoriánus őrület – Frenológia

B. Hajnalka Lilla


Mint az közismert, a 19. század rengeteg nagyszerű találmányt, és tudóst adott nekünk. Gőzgép, villanykörte, vonat, fotográfia, Charles Darwin, Marie Curie, Bolyai János – a sor hosszú. De mint minden kornak, ennek is megvoltak a maga őrületei, melyek közül talán az egyik legelképesztőbb a frenológia, más néven koponyadudortan.

Az egész Dr. Franz Galltól, bécsi orvostól ered, aki 1796-ban jelentette be, hogy a koponyán lévő dudorokból, a fej formájából nagyon pontosan következtetni lehet az ember természetére, hajlamira. Elgondolásának lényege az volt, hogy a gondolkodásunk hat az agyunk formájára, az agyunk formája pedig a koponyánk formájára, így játszi könnyedséggel kideríthetjük az épp vizsgált személy valódi énjét.

Dr. Gall elmélete azonban az 1890-es évekig szunnyadt, mikor is Dr. H. S. Drayton és Nelson Sizer megjelentették a Fejek és arcok, azok értelmezése – a frenológia és fiziognómia kézikönyve című írásukat.  Könyvük, melyben bőségesen szerepeltek ábrák is szemléltetésképpen, akkora sikert aratott, hogy sok munkáltató ezen kézikönyv nyomán választotta ki alkalmazottait. Maga az eljárás igen egyszerű volt: először is, a vizsgált személyt leültették egy székre, majd egy frenológus a fej méretét vizsgálta meg. Ha az illetőnek kerek feje volt, azt bátor, magabiztos, konok embernek vélték. Ha inkább négyszögletes volt a feje, azt lojális, céltudatos, szolid, kreatív embernek minősítették. A keskeny fej introvertáltságot, míg a széles extrovertáltságot feltételezett. A tojásdad alakú fej pedig magas intelligenciáról tanúskodott.

Miután a fej formáját meghatározták, finom, de határozott mozdulatokkal végigtapogatták az illető fejét, koponyájának ívét, illetve a rajta található dudorokat – a dudorok keménységének és a koponyához viszonyított nagyságának is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Mivel az agy két részből, féltekéből áll, ezért a frenológusok a koponyát is két részre osztották, így mást jelentett, ha a koponya jobb, illetőleg bal felén helyezkedik el. Ha a dudor fejlett, kemény, az a dudorhoz társított tulajdonság erős, domináns voltát feltételezte – ha viszont kicsi, fejletlen volt, épp az ellenkezőjét – ahhoz a dudorhoz rendelt tulajdonság nem, vagy csak kevésbé található meg az alanyban. Hogy csak egy példát említsek: az „étkezési dudor” fejletlensége finnyás, válogatós embert, míg a nagy, túlfejlett dudor viszont iszákosságot, mértéktelenséget jelzett.

Arról nem szól a fáma, hogy ha mondjuk a szerencsétlen alkalmazott jelölt kiskorában sokszor leesett a fáról, vagy egyéb módon sérült meg a koponyája, azt is valamilyen intő jelnek vélték-e, vagy elhittek neki, hogy az „gyári tartozék”.






HOZZÁSZÓLÁSOK»



Cikk bejelentése



Írjon Ön is,írj te is magazinunkba!